2009. július 27., hétfő

Beszámoló az elmúlt három hétről

Alcím: Betegség, nyaralás, nagypapa.

Balibaba beteg. Lázas, de nincs megfázva. A doktornő azt mondta, hogy addig nem adna gyógyszert, amíg nem tudja mi a baj. Én arra gondoltam, hogy ez rossz hozzáállás. Kezelje mindenre: Lupusra, újinfluenzára, rotavírusra, stb., az egyik majd hatni fog. (És azonnal jegyezzék elő májátültetésre.) Mert én ezt tanultam a Mestertől.
B. egyébként hősiesen viseli a betegségét. Fekszik, vagy az ölünkben piheg. Mi meg próbáljuk csillapítani a lázát. Éjszaka természetesen mellettem alszik. Tegnap éjjel szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha. Csak úgy volt hajlandó elaludni, ha átöleltem. Mára jobban lett, és simán eldobta -rúgta a kezem. azon kívül, hogy lázas, egyetlen tünete van még: hány. Nem sokat, csak jelzésértékkel és szelektálva: csak az általam főzött főzeléket. (Üveges babakaja, gyümölcs simán csúszik.)

Nyaralás és B.

A fiam szerelmes lett. Szerelme viszonzatlan maradt. Azóta kapott három kisautót. Nem vigasztalásként, hanem a nemi identitásának erősítése érdekében, ugyanis némi aggodalomra adott okot, hogy szerelmének tárgya a helyi úszómester volt. Piros nadrágban. Ha B. meglátta, bohóckodhattam a medencében, dobálhattam a labdákat, rám se hederített, csak nézte-nézte az úszómestert, aki meg rá se hederített. Ez egyébként mindig így van, az kell akit nem kaphatsz meg. Ha B. most dönthetne sorsáról, valószínűleg úszómester lenne. Nem csak az egyenruha miatt, hanem az érdekes munkakör miatt is. (És itt most nem arra gondolok, hogy csini lányokat kell kimenteni a fagyos és rettenetesen veszélyes medencéből, hanem arra, hogy milyen izgalmas munka minden este rendbetenni a nyugágyakat a rajtuk levő kék matraccal együtt. És B. csak azt nem értette az egészből, hogy ha ez a bácsi ilyen ügyesen tudja pakolgatni a ezeket a gyönyörű dolgokat és ott a lehetőség, akkor miért nem rágja meg őket?)

És végül a Nagypapáról pár szó. Leszögezem, hogy nagyon szereti az unokáját. Mindent megtenne érte. De ha eljön az ideje, nála sem fogja tudni, hogy melyik osztályba jár(világéletemben B- s voltam, ő következetesen az A-s, később a D-s szülőire akart menni). Beszélgetés L.P-vel, a fővállalkozójával, akinek van utánfutója:

-Unoka mászik már?

-Igen. (még csak kúszik-szerk. megj.)

- Felállt már?

Iszonyú méltatlan-hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget- hangon: -Dehogyis! Még csak nyolc (!) hónapos!

2009. július 25., szombat

Visszajöttünk,...

...de minek?

Jó volt nagyon. Van rá néhány képi bizonyíték is.






2009. július 2., csütörtök

Most már tényleg megyünk

Bőröndök nagyjából kész vannak. Az idegeim is. Az agyamban három gondolat cirkulál folyamatosan:"Itthon fogjuk hagyni a ... mindent!"..."Igazából mindegy is, mert úgyis lezuhan a gép!"... "De ha mégsem zuhan le, az egész nyaralás el lesz b..va, mert itthon hagytuk a ...-t!"

Ráadásul hajnali egykor indul a gép, ami azt jelenti, hogy Balcsi a 22 órás szopi után nem a kiságyába, hanem a gyerekülésbe köt ki.

Balcsi holnap lesz kilenc hónapos. És ki tudja mondani, hogy apa! Tényleg! Ja, és babauszi nevű fedő tevékenység alatt próbálom a gyereket kétéltűvé nevelni, egyenlőre úgy tűnik, ő is akarja. Ha vizet lát beindul az: "Ö...Ö!", ami szabad fordításban: "Menjünk már be abba az izébe, mert ott tudok mozogni, és nem vagyok partra vetett hal!"