Történet a kiskamaszról, aki elvette a dömpert a homokozóban és beba betörte az ablakot

Először is: " Toll a fülébe!" -ezt üzeni Bucibigyó J-nek. Mert nem jött, pedig ő izzított be minket. Azt, hogy I. nem jött még el tudjuk fogadni (talán). Azt, hogy Á. sem, már kevésbé. De, hogy J. úgy gondolta, hogy az a 4-5 ember nem ér annyit, mint az az egy akitől függővé tette az eljövetelt, az nagyon elszomorít.

És most a 10. szülinapról:

Első mondatom a Fővám téren a villamosról leszállva: "Sziasztok! Nem rakom le a telefont, mert bármikor hívhat a pizzás, hogy megjött!"- tudom, most mindenki elégedetten hátradől, és azt gondolja, hogy ezért vagy ilyen kövér, basszus. De a pizzát az otthon maradt családtagjaimnak főztem rendeltem.

Odafelé az épület körbejárása közben majdnem eltörtem a másik bokámat is.

Ott: Mi voltunk az elsők! Még a névsorolvasó sem érkezett meg. Dehát akinek családja van, vagy kapcsolatban él, az nem ér rá egész éjszaka... Utánunk két nyugdíjas jött. Aztán sokáig senki. De mi jól elbeszélgettünk:

-arról, hogy bizonyos eseményekre nagyon nem illik farmerban és bakancsban érkezni,

-arról, hogy milyen jó volt régen (megemlítettem a feromont pl.), és szerintem ez a rész I-nek is tetszett volna,*

-arról, hogy milyen most,

-arról hogy mi várható,

Aztán megérkezett az asztalunkhoz egy Felnőtt Informatikus Balcsi, vele is beszélgettünk, többek között megtudtam, hogy felmondott a bankos, kopasz, magas Robi,

Közben -a teljesség igénye nélkül- megjött Szörcsimörcsi, a Kispatkány, (más kódnév nem is jut már eszembe), kiderült, hogy ez terhes, az megszült, amaz meg visszamegy a GYES-ről 6 év után.

Aztán Orsóborsó is jött a következőt mondta: "Köszönök pár embernek, utána jövök hozzátok beszélgetni!" Na, akkor láttam utoljára. Jó, ez így nem igaz, mert 10 perccel azelőtt, hogy hazaindultunk volna még megjelent és közölte, hogy a Széchenyi igazából Gellért (igaza van), és, hogy valaki egy ősg...(eci), erre Bucibigyó azt mondta, hogy szerinte meg vérg.... Aztán hazaindulva találkoztunk a kétgyerekes családanyával, aki már büszkélkedhet egy első szülinappal és egy átaludt éjszakával. Komolyan irigylem!

Az épületből kifelé vonulva én persze még megjegyeztem GT-nek, hogy azért megyünk haza, mert szar a bulija. Mert bátor vagyok. De nem hülye, ezért úgy csináltam, hogy ne hallja.

És akkor már tényleg hazamentünk. Este 11-kor. Mert tudunk élni...

U.i.: Ha J. azzal jönne,hogy Ő azért nem jött, mert tudta, hogy mi korán elmegyünk, jelzem, hogy maradtam volna vele hajnalig is.

*Nekem legalábbis nagyon jól esett, hogy olyanokkal beszélek, akik ugyanazt érzik mint én.

A tél örömei

Mit is csinálunk mostanában:
-Szánkózunk, sétálunk, pofára esünk a hóban.
-Próbálom beszoktatni a saját ágyába. Több-kevesebb sikerrel.
-Parázom azon, hogy még nem tud beszélni, bár mondja, hogy toptoptop, ami a Tipitapi-tipitopi (a Kisvakond nyuszimamájának egyik gyereke) megfelelője.
-Eljárunk zenebölcsibe, ahol a múlt alkalommal nem volt hajlandó elaltatni az állatkáját. Helyette egy zeneovis kislánynak udvarolt. Sőt, volt egy kis tipitapi is: rárakta a kezét a kislány karjára, mert egy Don Huan. (kedvesen megkérdezték, hogy nem Juan-t akartam-e írni, de szerintem az én fiam még csak Huan Chen Lin)

-Ha van kedve csip-csip csókázik, meg szita-szita, sűrű szitázik, de általában nincs kedve, mint ahogy ahhoz sincs kedve, hogy megmutassa a saját szemét, orrát, száját, nyelvét.

-És sikít, és visít, és üvölt ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné.
-És néha nagyon fura dolgokat szeretne:

A fiam egy UFO

Eddig is sejtettem, mert gyűltek-gyűltek a bizonyítékok, de ma annyira kiesett a szerepéből, hogy semmi kétség nem maradt a földönkívűlisége felől.

Jöjjenek hát a tények, majd a leleplezés, melyre Erich Von Daniken is csak elismerően csettintene:

1. Mint tudjuk az emberbőrbe bújt UFO-k szépek, magasak, kék szeműek, szőkék- stimmel.

2. Feladatuk az emberi viselkedés megfigyelése, a látottak raktározása-stimmel.

3. Próbálnak nem nagy feltűnést kelteni, nem csinálnak semmi kiemelkedőt, átlagosak próbálnak maradni-stimmel.

4. Vannak részfeladataik, kutatási területeik: az én UFO-mé az anyatej.

5. A mozgás számukra felesleges feladat, hiszen ahonnan ők jönnek már nem is igazán van szükség a testre-stimmel.

De néha bepillantást engednek valódi személyiségükbe. Hiszen szegény UFO-k honnan tudnák, hogy kell viselkednie egy babának. Hát a gondolatolvasásból. Pl.: mondom neki, hogy a nagyfiúk már végigalusszák az éjszakát, de közben azt gondolom, hogy ő egy törékeny csecsemő, és erre ő úgy is viselkedik, és nem alussza végig. Vagy azt gondolom (és mondom), hogy ő egy nagyfiú és ideje lenne mászni, és ő hosszú idő múlva, mikor rájön, hogy ezt nem úszhatja meg (vagy ráparancsolnak az UFO-felettesei) úgy is viselkedik mint egy nagyfiú... stb., stb.. De ma simán elfelejtettem, hogy a 15 hónapos oltásra megyünk, nem mondtam, nem gondoltam, így aztán BalcsiUFO-nak csak a megfigyelés maradt. Megfigyelte a rendelőt, a doktornénit, a sztetoszkópot, a fecskendőt és az oltást magát. Nem sírt. Mert UFO. (Vagy vérfarkas.) És egyébként 10 910 g.

Meghalt...

...az, akinek az első kedves szava volt hozzám a hárombetűsnél,
-aki soha senkire nem mondott rosszat, mert egyszerűen nem tudott, (nem arra figyelt),
-aki úgy csinált végig egy kemoterápiát, hogy nem is tudtam róla, (vidáman jött dolgozni, soha nem sajnáltatta magát, nem is beszélt róla),
-aki, mikor meggyógyult, úgy berugott (többünkkel együtt), mint egy csacsi,
-akivel a Flórián-téri aluljáróban találkoztam, mikor a férjével mentek a Szigetre Illés koncertre,
-akinek a legszebb Austen-neve volt közülünk,
-aki eszméletlen jól nézett ki a korához képest,
-aki a legaranyosabb SMS-sel válaszolt Balázs születésének hírére: "Gratulálok, ezzel nagy lépést tettél afelé, hogy nagymama legyél!", mert elmondtam, hogy én a nagymamaságot várom legjobban,
-akivel együtt nyerítettünk, amikor BM kikelt magából a dombról lefelé jövet, hogy milyen rohadt gazdag emberek laknak arra, mekkora medence van az udvaron, meg még egy, meg még egy, és kiderült, hogy a Széchenyi fürdő udvarára lesünk be éppen.
-aki az ezt követő hétfőn azt mondta: "Csókoltatom Kedves Z-t!'-mert együttes erővel rossz éjszakai buszra szállítottuk fel,

-aki elmondta a grízes tészta receptjét,
-aki szeretett lakókocsiban nyaralni,
-aki tudott mikróban rizst főzni,
-aki remekül tudott értéket becsülni,
-akivel öröm volt Intrastatozni,

-aki kifejtette, hogy ő a keményebb/határozottabb és nem az ikertestvére, és mi csak magunkban mosolyogtunk, mert ezt egy olyan ember mondta, akit soha nem hallottunk keménykedni, sőt a hangját sem emelte fel soha,

-aki mindig belement a hülye körleveles játékai(m)nkba, de soha nem látszott az arcán, hogy most nem dolgozik,

-akinek szintén szent-és-sérthetetlen volt a csütörtök délután,

-aki feromont adott el nekem,

-akinél mindig volt úti varrókészlet, amit általában mi használtunk el,

-aki a Deák téri aluljáró harisnyaboltjának állandó vendége volt, mert egy percig sem bírta elviselni a leszaladt szemű harisnyát,

-akivel együtt menekültünk a Ragyogásba a csapatépítő buli délutánján, tudjukmiért,

-aki felhozta nekem a patikából a csípőspaprikás narancsbőr elleni krém tájékoztató füzetét, mert emlékezett arra a hülye ötletemre is, hogy ebből a találmányból akarok meggazdagodni,

-aki egyszer kifejtette, hogy nem tudja jól nevelték-e a gyerekeiket, és én nem is értettem. A gyerekek a lehető legnormálisabbak-találkoztam velük, nem csak elmondás alapján.
-akinek borzasztóan fájt, hogy nem tudott többet adni a gyerekeinek.
És,- bár nem láttam bele az ő családi életükbe,- ha egy harmonikus/boldog családot kellett példának felhoznom, ők jutottak eszembe.
Nincs többé...

Poén

Kedves Z. egy óriás hirdetőtáblára mutatva: "Megyünk a mangalicafesztiválra?"
Jix: "Igen, csak nehogy otthagyj!"