Történet a kiskamaszról, aki elvette a dömpert a homokozóban és beba betörte az ablakot

Először is: " Toll a fülébe!" -ezt üzeni Bucibigyó J-nek. Mert nem jött, pedig ő izzított be minket. Azt, hogy I. nem jött még el tudjuk fogadni (talán). Azt, hogy Á. sem, már kevésbé. De, hogy J. úgy gondolta, hogy az a 4-5 ember nem ér annyit, mint az az egy akitől függővé tette az eljövetelt, az nagyon elszomorít.

És most a 10. szülinapról:

Első mondatom a Fővám téren a villamosról leszállva: "Sziasztok! Nem rakom le a telefont, mert bármikor hívhat a pizzás, hogy megjött!"- tudom, most mindenki elégedetten hátradől, és azt gondolja, hogy ezért vagy ilyen kövér, basszus. De a pizzát az otthon maradt családtagjaimnak főztem rendeltem.

Odafelé az épület körbejárása közben majdnem eltörtem a másik bokámat is.

Ott: Mi voltunk az elsők! Még a névsorolvasó sem érkezett meg. Dehát akinek családja van, vagy kapcsolatban él, az nem ér rá egész éjszaka... Utánunk két nyugdíjas jött. Aztán sokáig senki. De mi jól elbeszélgettünk:

-arról, hogy bizonyos eseményekre nagyon nem illik farmerban és bakancsban érkezni,

-arról, hogy milyen jó volt régen (megemlítettem a feromont pl.), és szerintem ez a rész I-nek is tetszett volna,*

-arról, hogy milyen most,

-arról hogy mi várható,

Aztán megérkezett az asztalunkhoz egy Felnőtt Informatikus Balcsi, vele is beszélgettünk, többek között megtudtam, hogy felmondott a bankos, kopasz, magas Robi,

Közben -a teljesség igénye nélkül- megjött Szörcsimörcsi, a Kispatkány, (más kódnév nem is jut már eszembe), kiderült, hogy ez terhes, az megszült, amaz meg visszamegy a GYES-ről 6 év után.

Aztán Orsóborsó is jött a következőt mondta: "Köszönök pár embernek, utána jövök hozzátok beszélgetni!" Na, akkor láttam utoljára. Jó, ez így nem igaz, mert 10 perccel azelőtt, hogy hazaindultunk volna még megjelent és közölte, hogy a Széchenyi igazából Gellért (igaza van), és, hogy valaki egy ősg...(eci), erre Bucibigyó azt mondta, hogy szerinte meg vérg.... Aztán hazaindulva találkoztunk a kétgyerekes családanyával, aki már büszkélkedhet egy első szülinappal és egy átaludt éjszakával. Komolyan irigylem!

Az épületből kifelé vonulva én persze még megjegyeztem GT-nek, hogy azért megyünk haza, mert szar a bulija. Mert bátor vagyok. De nem hülye, ezért úgy csináltam, hogy ne hallja.

És akkor már tényleg hazamentünk. Este 11-kor. Mert tudunk élni...

U.i.: Ha J. azzal jönne,hogy Ő azért nem jött, mert tudta, hogy mi korán elmegyünk, jelzem, hogy maradtam volna vele hajnalig is.

*Nekem legalábbis nagyon jól esett, hogy olyanokkal beszélek, akik ugyanazt érzik mint én.