Ja, tud járni...

Basszus, erről elfelejtettem írni! 27-én vasárnap teljesen egyedül megtett legalább hat lépést, jobbra-balra, előre-hátra dőlöngélve, de bátran, ügyesen!



Most meg lázas, beteg... És én annyira féltem!

Beszélni is tud

"Adoda!", "ODA!", "Tátá"-cica, "Mamama"(nagymama), "Ana"-ha valakihez menni akar,megszeretgettetni magát, "Anya"-ha tényleg engem akar, "Apa" is sikerült már néhányszor. Egyenlőre ennyivel operál, és persze mindig eléri/megkapja amit/akit akar.

Boldog Karácsony(t)!

Még csak 25-e van, de olyan sűrű volt ez a két-három nap, hogy úgy érzem, egy hónapja ünneplünk már. De ezt nem panaszként...

Vegyük az ajándékokat:

Balcsi kapott szánkót (nagyon szuper), Thomas-os mozdonyt, porszívót (szívének legkedvesebb játéka), két dömpert, favonatot, Thomas-os vonatkészletet, pulóvert, sapkát, kesztyűt, sálat, hálózsákot, könyvet, kockát, FP interaktív macit, stb. Tetszenek neki a karácsonyfák, de nem nagyon rombolja őket. A Karácsonyi Fényeket (ablakra ragasztott fényfüzéreket) viszont minden reggel követeli.

Eddig nagyon jók az ünnepek,-leszámítva, hogy Barnushoz 24-e este ki kellett hívni az ügyeletet mert eszméletlenre itta magát˛ 40 felett volt a láza, és hini, és ki tudja-de most már ő is jobban van- remélem így is marad!

Most vegyük a mindennapokat.

Ügyesen mászik, (most már egyáltalán nem kúszik) ügyesen jár a járássegítőjével, és kísérleti jelleggel lép egy-két lépést is, ha szorosan ott vagyunk körülötte, és belénk tud kapaszkodni.

Nagyon szereti a képeskönyveket.

Amikor múlt héten leesett a hó, kikövetelte, hogy menjünk sétálni reggeli előtt. Mentünk.

Az autóban most már egyedül ül hátul és remekül elnézelődik.

Az alvás tragédia, de én vagyok érte a felelős, tudom.

Ja, voltunk neurológusnál és gyógyultnak nyilváníttatott.

És csip-csip csókázik, és kis lüke (ha valamiben megüti magát mindig rámutat a tettesre-gondolom, hogy rendszabályozzuk meg), de ravasz is ("véletlenül" mindig arra dobódik a labda amerre egyébként nem lenne szabad mennie). Kezd énekelgetni, egyre többet "beszél". Szóval egy tündér-világlegszebb-legaranyosabbbabája.

Az átnevelés második éjszakája

Tegnap napközben elolvastam az interneten fellelhető összes szakirodalmat. Felvérteztem magam, mert eddig ősanya voltam, és kötődő nevelés meg mifene, de mostantól tudatos anya leszek, és ez mindannyiunk érdeke, és egyébként is káros az együttalvás, meg az olyan hippi dolog, a trendi gyerekek végigalusszák az éjszakát a saját szobájukban, hagyják a trendi szüleiket magánéletet élni. Mindent megbeszéltünk Kedves Z-vel, hogy mikor, ki, mit fog csinálni. Éjfélig övé a gyerek, utána az enyém, de ha nagyon sír átveszi. A cél, hogy hajnali ötig ne szopjon, és ne aludjon a mi ágyunkba. Balcsi felkelt 11-kor, Kedves Z tette a dolgát, hamar vissza is aludt. Aztán felkelt fél háromkor. Sírt, kivettem az ágyból, a vállamon pihegett, és én megpróbáltam megitatni. Itt ronthattam el. Ivott, aztán várta a folytatást. Mivel nem jött, elkezdődött a balhé. Mikor már kb. 5 perce üvöltött az ölembe, gondoltam beszélek Kedves Z-vel, hogy most ez már az a része, amikor én nem bírok vele, és át kéne vennie. Ő pedig közölte, hogy vigyem be a gyereket a hitvesi ágyba. "De akkor szopni is fog!"-mondtam erre. "Nem baj!"-mondta erre ő. Hát így esett...