Mi rontottuk el!

Először is, tényleg én mi rontottuk el. Egyre több helyen köszön vissza az a tény, hogy akkortól alussza végig az éjszakát a baba mikortól nem szopik. Tehát a megoldás végtelenül egyszerű. Lenne, ha nem az lenne, hogy le kell szoktatni a szopiról. Ez kb. olyan mintha egy masszív alkoholistát próbálnál leszoktatni. Szenvedés nélkül nem megy. A kérdés pedig az, hogy megéri-e. Úgyhogy jöjjenek a pontok pro és kontra.
Ha sikerül leszoktatni:
1. akár végigaludhatnánk az éjszakát a saját ágyainkban,
2. talán elkezdenék tényleg fogyni, (Ne ringassam magam hiú ábrándokba?)
3. tudna máshol is aludni. (Pl.: nagyszülőknél egy-egy napra.)
Ez csupa praktikus dolog.
De félek a leszoktatástól mert:
1. hihetetlen módon ragaszkodik a szopihoz,
2. nagyon igénybe kellene vennem Kedves Z-t, mert neki kellene éjszaka megnyugtatnia, nem a tejszagú anyjának.
3. nem tudom, hogy megérné-e egyáltalán, hiszen igazából egyetlen ok miatt kezdett foglalkoztani a leszoktatás gondolata. Ezt majd később meg is osztom... Most megyek, mert felkelt a zsarnokom fiam.

Gyorshír: Végre-végre áttört. Jobb felső metszője van a gyereknek. És készülődik mellé a párja.

10 dolog...

...amit imádok benne.

1. Ahogy énekel és táncol.

2. Ahogy felvonja a szemöldökét, felcsillan a szeme és elmosolyodik, amikor rájön, hogy akkor éppen valami élvezetes történik vele. Pl.: finom ételt eszik/jót játszik.

3. Ahogy menekül és közben röhög, amikor kergetőzünk.

4. Ahogy azt mondja: "Nemnemnem...!"

5. Ahogy a fejére húzza a takarót, mikor el akar aludni.

6. Ahogy rászól a légyre, amiért elrepült és ő nem tudta megfogni.

7. Ahogy lelkesen mutogatja a neki tetsző dolgokat. (Pl.: falevelek, szélturbinák)

8. Azt az elégedett mosolyt, amit akkor kapok, mikor végre átviszem az ágyából a sajátunkba.

9. Ahogy rászól a nagybátyjára, hogy javítsa meg a dömperét vagy fújjon már neki buborékot.

10. Amikor sír még valami miatt, ami már nem is probléma, de azért még nyomatékosítja, hogy az neki rossz.

Elmúlt egy éves!

Bizony, elmúlt egy éves, és kicsit be is sűrűsödött az elmúlt két hét. Mentek az unokatestvéremék, jött helyettük Z. Manci (végre-végre). Megvolt a szülinapi ünnepség, ajándékok, kb. 5 torta. Aztán megfázás, kiütések (B. mostanában a Pötyi névre hallgat.). Újra ketten aludtunk a franciágyban (mármint Balcsi és én).

Balcsi igazi nagyfiú lett. Példák:

Evés: eszi: csokitorta, párizsi vajaskenyérrel, joghurt, túrógombóc és húsleves. Nem eszi: anyja által gondosan elkészített banántorta, gyümölcsök.

Alvás: Betegségére való tekintettel velem a franciaágyban, marhára élvezi, hogy nagy helye van, volt olyan reggel, hogy teljesen megfordult (fejjel lefelé, ha értitek mire gondolok). Napközben egy nagyobbat alszik délelőtt, egy kisebbet délután.

Beszéd: A szokásosak, bár mostanában nem mondja, hogy baba. Ellenben van egy anyának hangzó szó, ezt akkor üvölti, ha valamilyen bántalmazás miatt méltatlankodik (pl.: bekerül az etetőszékébe, tisztába akarom tenni, bekerül a járókába, pedig ő nem is akart, öltöztetem, vetkőztetem, stb.)

Mozgás: Bár még mindig nem mászik, tegnap este annyi mindent mutatott a repertoárjából, hogy csak lestem. Pl.: simán felkapaszkodott ülésből állásba, térdelésből leült, hasalásból felkapaszkodott térdelésbe. Ezt kb. 5 perc alatt produkálta. Azóta semmi.

Kismozgás: Elkezdték érdekelni a gombok, zippzárak.
Társasélet: Mindenkit szeret, mindenkivel kedves. Imádja a tömeget maga körül, ha mindenki őt figyeli.

És látszik a két felső metszőfoga! Lesz foga a gyereknek, juhé!
És akkor néhány kép a két napig tartó ünnepléssorozatról:

Néhány megjegyzés a képekhez:
1. Az első két képen (ahol a anyai nagyapjáéknál látható) a hentesszerkó a ruházata védelme érdekében került rá.
2. A harmadik és a negyedik-ötödik képen lévő menekült- és yuppie (RL pulcsi van rajta, bocs) gyerek egy és ugyanaz.
3. A harmadik képen látható menekülttábor a házunk terasza. (Igen, ezért nem hívok meg soha senkit.)