2009. október 28., szerda

Mi rontottuk el!




Először is, tényleg én mi rontottuk el. Egyre több helyen köszön vissza az a tény, hogy akkortól alussza végig az éjszakát a baba mikortól nem szopik. Tehát a megoldás végtelenül egyszerű. Lenne, ha nem az lenne, hogy le kell szoktatni a szopiról. Ez kb. olyan mintha egy masszív alkoholistát próbálnál leszoktatni. Szenvedés nélkül nem megy. A kérdés pedig az, hogy megéri-e. Úgyhogy jöjjenek a pontok pro és kontra.
Ha sikerül leszoktatni:
1. akár végigaludhatnánk az éjszakát a saját ágyainkban,
2. talán elkezdenék tényleg fogyni, (Ne ringassam magam hiú ábrándokba?)
3. tudna máshol is aludni. (Pl.: nagyszülőknél egy-egy napra.)
Ez csupa praktikus dolog.
De félek a leszoktatástól mert:
1. hihetetlen módon ragaszkodik a szopihoz,
2. nagyon igénybe kellene vennem Kedves Z-t, mert neki kellene éjszaka megnyugtatnia, nem a tejszagú anyjának.
3. nem tudom, hogy megérné-e egyáltalán, hiszen igazából egyetlen ok miatt kezdett foglalkoztani a leszoktatás gondolata. Ezt majd később meg is osztom... Most megyek, mert felkelt a zsarnokom fiam.

Gyorshír: Végre-végre áttört. Jobb felső metszője van a gyereknek. És készülődik mellé a párja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése