2010. december 26., vasárnap

Jön a reggeli moralizálás

Aki még nem kávézott, vagy haragban van a világgal, kérem ne olvassa! :) Itt most folyni fog a szirup.
Nagyon-nagyon jól sikerült az idei karácsony:
Balibaba örül az ÖSSZES AJÁNDÉKNAK. Még a lavórnak is.
Szerintem Kedves Z. is örül. Szerintem én is. A meglepi nagynéni-hazajövetel csont nélkül (miért nem csonk?) sikerült. Ezzel kapcsolatban volt sírás-rívás is. Megjegyzem, Balcsi volt aki majdnem lebuktatott, mert amikor megkérdeztem, hogy és ebéd után hova megyünk, akkor ő azt mondta, hogy T-hez (a repülőtérre). Jó válasz, de mi azt vártuk, hogy M-et mond (másodunokatesó, náluk volt a nagy karácsonyi buli), egy "már megint butaságokat beszél"-lel (persze úgy, hogy ő ne hallja) próbáltunk menteni.
Itthon Barnusra jó lett a nadrág, Apu barátnője örült a matracra szóló váltónak. És mindenki örült a nagy ajándéknak, úgy láttuk.
Mától három napig meg vendégeket fogunk fogadni, és ez is olyan jó. Hogy van ki/hova jöjjön.
Bucibigyóék lesznek a középsők. Tőlük Balcsi egy darut kap. Na arra is kíváncsi vagyok.
Ja, és a tanulság: 1. Az egész karácsonyi hóbelevanc mit sem ér, ha nincs kivel megosztani. 2. Ez az ünnep is akkor nyeri el igazán az értelmét, ha az embernek már gyereke van.
És kérem a következő kívánságlista alapos elolvasását:
Hárombetűs kolléganőktől levelet és/vagy látogatást és/vagy telefont kérek karácsonyra, mert érdekel, hogy hogy vannak ők, hogy vannak a lányok, hogy vannak az ikrek, hogy vannak a leendő babák (fiú? lány?), hogy telt a karácsony, mit csinálnak hétvégén?

2010. december 23., csütörtök

Egy átlagos reggel


Nincs karácsonyi hangulatom,

pedig:
-ajándékok-pipa,
-lakás-egy napos takarítás,
-süti- kétszer húsz perc,
-főznöm nem kell,
-és még mézeskalács tésztát is csináltam.
Olyannyira nincs karácsonyi hangulatom, hogy a Madaras Tescoban majdnem elfelejtettem szaloncukrot venni.
De tegnap megvilágosodtam. Mindent gyorsan, hatékonyan és/vagy Internetről vettünk, és rádiót csak a kocsiban (!) hallgatok. Így nem tolták elégszer az arcomba ezt, ezt, meg ezt. Így azért már érthető.
Úgyhogy most ülök fejhallgatóval a fejemen és pótolok. A fiúk alszanak.

2010. december 12., vasárnap

AHA-élmény

-Babázs néz Tütű!
-Mit akarsz nézni?
-Tütű!-kicsit türelmenetlenebbül.
-Nem tudom, mire gondolsz.
-Anya mond: "Jaaa!"
Mert amikor rájövök, hogy mit akar azt mondom: Jaa, (hogy azt szeretnéd)!
Anya sajnos nem tudta mondani, úgyhogy az AHA-élmény elmaradt.

2010. december 8., szerda

Összetett parancsok


Azt mondta a tanítónénije, aki diszlexia ellen kezeli, hogy gyakoroljuk.

Gyakoroltuk:"Menj be abba a szobába, ahol a mosógép van, és hozz egy tekercs WC-papírt!"-mondtam neki igen szorult helyzetben. Nem ment.
A képen egy Néni látható egyébként.

Murphy

Este el akartam mondani Kedves Z-nek, hogy most boldog vagyok. (Nincs már stressz a felújítás miatt, egész jól elvagyunk Balcsival, élvezem az új lakást, és úgy érzem hozzá is közelebb kerültem.) Mielőtt ebbe belefoghattam volna, egy megjegyzéssel úgy megbántott, én meg úgy visszabántottam, hogy azóta nem beszélünk egymással.

2010. december 1., szerda

Most akkor pszichopata, vagy nem?

Zenebölcsiben:
Az hagyján, hogy amikor mindenki ül, és mondókálja, hogy Áspis kerekes..., akkor az én gyerekem körbe-körbe rohangál és üvölt.
Az hagyján, hogy a tik-tak órában elaludt manócskát felébreszti:
Mindenki:"Ha megáll az óra, és nem jár, alszik a manócska és nem kalapál!"
Balázs: "TÁá-tááá-tááá!"(tényleg fel akarja ébreszteni)
De az hogy hátulról gyanútlan kislányok nyakát megfogja és nem ereszti... Na az mindennek a teteje.
(Egyébként fogócskázik, csak még nem érti az összes szabályt. Például, hogy nem kell teljes 5 percig szorítani fogni az elkapott személy nyakát, hogy ő elkapva érezze magát.)