2010. november 24., szerda

Akkor most rossz, vagy nem?

Most tényleg tanácstalan vagyok. Nem tudom, hogy amit Balcsi csinál az kíváncsiság, elevenség, rosszaság.
Mondjuk az, hogy nem áll meg motorral a kereszteződés előtt, az egyértelműen rosszaság. (Amikor a Király utcában laktunk, simán megállt a kereszteződés előtt két méterre, leszállt a motorról, nyújtotta a kezét.)Ezt a jó szokását megőrizte egészen mostanáig. Most simán átrobog az úton. Ilyen esetben az a szankció, hogy beültetem a babakocsiba.
Az is rosszaság, hogy ő felöltözve kilóg az ajtón, amíg én készülődöm. Büntetés u.az..
De az, hogy a most nyílt mütyűrboltban megnézi a mütyűröket, az szerintem simán csak kíváncsiság. (Figyelem, hogy ne törjön el semmit.)
Az, hogy bojkottálja a zenebölcsit, és körbe-körbe rohangál (jó esetben nem énekel), amíg a többiek az anyukájuk ölében ülnek és énekelnek, szintén nem tudom, minek minősül.
Ahhoz pedig, hogy szétpakolja a játékait, joga van. (Rongálni nem rongálhatja.)
Viszont türelmetlen, akaratos, minden könnyen felad, felületes.
Nem lesz egyszerű menet.
U.i.: Ne fogjátok vissza magatokat, és ha nem értetek egyet, nyugodtan írjatok, hívjatok. Vigasztalni is lehet!

2010. november 17., szerda

Börleszk a játszótéren

Hétfő délelőtt lekeveredtünk a gyerekkel a játszótérre. Senki nem volt ott. Aztán egyszer csak megjelent kb. 20 16-17 éves gyerek/fiatal egy nevelővel és egy besorolhatatlan nővel. ( A mai napig nem tudom, hogy gyerek volt, vagy tanár).
A probléma ott kezdődött, hogy egy kb. 2 méter magas, épp az elhízás alsó határán álló fiú elkezdett hintázni. A körülötte állók felének tetszett, hogy milyen bátor(?), a másik fele figyelmeztette, hogy repedezik a hinta rúdja. Mikor már tényleg majdnem eltört alatta indulatosan rászóltam:
-Szállj már le arról a hintáról!
Ő szó nélkül leszállt, én vállon veregettem magam.
Közben észrevettem, hogy a nevelőnőjük rágyújtott, majd szépen sorban majdnem az összes gyerek. Ki a hintán (ami alatt homok van), ki a mérleghintán, ki a padon. A csikkeket maguk alá dobták.
Ekkor fordult meg másodszor a fejemben, hogy odamegyek a nevelőnőhöz és megkérdezem, hogy ezt mégis hogy gondolja.
Közben felhívott J. és elfeledkeztem az egészről.
Egyszer csak nagy kiabálást hallok:
-Nem vagyok kövér!
Kedvenc barátom kiabált egy nála 20 centivel alacsonyabb, és jóval testesebb apukával, aki számon kérte, hogy mit csinál a mászókán. Majd elvonult, mint egy sértődött primadonna. Ezen kicsit vigyorogtam. Észre sem vette a gyerek, hogy az összehasonlításból ő jönne ki győztesen!
Jött még egy nő egy gyerekkel, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:
-Miért nem szólt rájuk?-kérdezte tőlem a pasi.
-Én szóltam!-mondtam, és kihúztam magam, gondolom.
-Tiszteletlenek voltak veled? Mert van ennek más elintézési módja is, csak most itt vannak a gyerekek, és nem akarom megijeszteni őket...
-Nem voltak tiszteletlenek.
-...a hentes Tomi is ezt csinálta a két lakli kölyökkel, úgy leszedte őket a hintáról, hogy csak lestek.
-A múltkor egy nagy debil gyerek nem akart leszállni a hintáról!-méltatlankodik a másik anyuka. (Megjegyzem, a debil gyerek a játszótérrel szembeni ikerházfélben lakik.)
-Honnan jöttek ezek, ki van velük?
-Nem tudom, honnan jöttek. Az az idősebb nő van velük.-én.
A pasi odamegy, kér nevet, iskola nevet, telefonszámot. Természetesen a nő nem mond semmit, ellenben elmésen megjegyzi, hogy ő nem ismerkedik.
A pasi még jobban begurul, felhívja a körzeti megbízottat, ő megígéri, hogy jön.
Amíg a megbízottra várunk:
-Innen vannak ezek, a faluból.-pasi megosztja velünk friss értesüléseit.
-Az iskolából? Na ide se szabad járatni a gyereket!-mondja a nő (az általános iskolára gondol, ahová én is jártam).-Bezzeg a másik játszótér a Zsíroshegyen. Az rendben van tartva. Oda nem járnak ilyenek. Ott összefogtak a szülők, mi is adtunk több 100, izé 10 ezer forintot az új mászókára.
-Elintézném ezeket a kölyköket, de nem akarom megijeszteni a kicsiket.-pasi
Közben bekanyarodik a körzeti megbízott, a kis társaság felkerekedik és megpróbál elslisszolni az oldalkapun keresztül. Egy gyerek várja meg a megbízottat és beszél vele. A megbízott azt ígéri, hogy beszél az iskola igazgatójával. Minden tiszteletem azé a fiúé, aki ki mert állni az osztálya képviseletében a nevelőjük helyett.
Szétszéledtünk. Apuka hazament az ikerház másik felébe. Mi elbicikliztünk. Bezzeganyuka még ottmaradt kicsit.
Én meg nem tudom, hogy most akkor sírjak vagy nevessek.

Te tudtad, hogy a gyíkok is a szcientológia vallást gyakorolják?

Legfőbb parám Balcsival kapcsolatban, hogy diszlexiás lesz. Látom, hogy mit össze szenved az öcsém mert félkegyelmű diszlexiás, és nagyon nem kívánom ezt a fiamnak.
Azt eddig is tudtam, hogy a térérzékelésnek nagyon sok köze van ehhez a betegséghez (Barnus szerint ez állapot, sőt egy olyan mutáció, ami később hasznára válik az emberiségnek. Szerintem meg a sovány nők rondák.), és az nálam eleve gáz (bal kéz=íróbütyök, kár, hogy kezd visszahúzódni-nem nagyon írok kézzel), úgyhogy simán benne lehet a pakliban. Sőt Balcsinak a Kubu az buku és a lila az lali.
Beszéltem a védőnővel, aki egy helyi nőt ajánlott, de neki nincs elérhetősége.
Aztán beszéltem egy volt kolléganőmmel, akinek az 5 hónappal fiatalabb gyerekei ott tartanak, ahol az én fiam.
Megijedtem, a dolog tettlegeségig fajult, és bejelentettem B-t iszonyú drága pénzért egy állapotfelmérésre a sárga alapon lila gyíkékhoz. Tudtam, hogy ők minden áron terápiát fognak javasolni, fel is készítettem magam egy nagyon rossz eredményre.
Elmentünk, a nő kedves volt, a felmérés objektívnek tűnt, a gyerek normális, én megnyugodtam, de már eldöntöttem, hogy egy hónapra beíratom a gyereket.
Kifelé menet belebotlottunk egy Tom Cruise-mosolyú pasiba, ő volt a főnök, és kérdezett néhányat:
-Tetszett a felmérés?
-Igen.
-Tetszik a környezet?
-Igen.
-Másra számított, mint amit nyújtottunk?
-Nem.
-Csalódott-e valamiben?
-Nem.
-Ajánlaná-e másnak is a szolgáltatásunkat?-na jó, ezt nem kérdezte.
Majd mondta, hogy az előttem lévő három könyvből választhatok. Én a Dienetikát Színek címűt választottam, mert abban gyengék vagyunk. Minden "kék" egyelőre.

2010. november 13., szombat

Tengünk-lengünk



Rövid hírek:
1.Balcsi szerelmes Majába. Komolyan. Utcán és zenebölcsiben futnak össze rendszeresen, és amint meglátja a kislányt elkezd izegni-mozogni. Fel akarja magára hívni a figyelmet. Futkorászik körben a teremben, majd amikor a kislány nekiáll kergetni, akkor azt mondja: "Aja, állj!" Múltkor valahogy egymás mellé kerültek a felöltözésnél, és Balcsi annyira felbátorodott, hogy megsimogatta a kezét. Ezt a kislány kikérte magának: "Ne fogódzál!"
2. Járunk iciri-piciri babatornára gyerek mozgását ügyesítendő és kisebbségi érzésemet növelendő. Merthogy belecsöppentünk a Szépek és gazdagok sorozatba. Úgyhogy vettem körömlakkot.
(Egy kis szösszenet a Szépek és gazdagokból:
-Bocs, hogy későn jöttem, de mindenki lecsekkolta az új csizmámat!-ezzel a másik arcába tolja az új csizmáját.
-Szép! Hol vetted?
-Neked elmondom, mert te igazi barinőm vagy. Egy csaj hozza Törökből, és bár Burberry-nek látszik, nem az.
-Aha, ez a csizma négy éves Prada, 400 euro volt.
-Amikor Miamiban az outletben....
Ekkor mentem el mellőlük, hogy elvigyem Balcsit a buszmegállóba.
Ők kedvesen kiintegettek még az ML Mercijükből. )
De a torna nem drága, és Balcsi élvezi, ezért járni fogunk továbbra is.
Én meg majd okosan hallgatom, hogy hol lehet szép Prada csizmát venni 300 euróért. (Egyébként úgysem jönne fel a vádlimra.)
3. Kezdünk a végére járni a lakás/ház felújításnak. Fűtésünk ugyan még mindig nincs, de legalább meleg van kinn. És van redőnyünk, meg szúnyoghálónk.
Most derült ki, hogy mekkora-óriási IKEA -fan vagyok:el van mentve a bevásárló lista, amit az online katalógusukból csináltam, hogy bármikor, mikor Kedves Z. úgy szól, ne essek kétségbe.
4.El voltam keseredve, hogy Balcsi nem duplózik. Építgettem neki szép házakat, játszani szeretett vele, de hamar megunta és lerombolta. Aztán részt vett egy projektben, szívvel lélekkel, teljes erőbedobással építette a TORTÁT. Anyja fia???
5. Múlt vasárnap óta Mókus a vezetéknevünk, Mókus Apa, Mókus Anya, Mókus Babázs. És Alcsútdobozon lakunk az arborétumban, egy odvas fában.
Még aznap elmentünk étteremben (elfogyott a dió), ahol Balcsi egy idegen nénivel beszélgetett, a nagymama fordított (nem sokat kellett):
-Mit ettél?
-Dibdi.
-Hogy hívnak?
-Babázs.
-Hány éves vagy?
-Kettö.
-Hol laksz?
-Ház.
És így tovább...

2010. november 2., kedd

Balcsi még egyáltalán nem temetőkompatibilis

Pénteken vettünk virágot, kivittük a temetőbe a gyerekkel. Gondoltam, jó főpróba lesz az éles temetőlátogatáshoz.
Élesben nem vittük ki. És nem csak azért mert jelenleg a legkedvesebb elfoglaltsága a gyertyák elfújása.
Azért sem, mert:
Rámászott egy olyan sírra, ahol kívül volt a márvány és belül a kavics. Összeszedett egy marék kavicsot, és azt szórta szét és szana.
Apai nagyszüleim sírján nincs kőváza, így a virágot a sírra helyeztem. Nem így Balcsi, aki a szomszéd sír vázájába helyezte. Mert a virágot vázába kell tenni. (Erősen remélem, hogy aki azt látta, hogy elveszem a vázából a virágokat és a másik sírra rakom, azt is látta, hogy hogy kerültek a vázába.)
Viszont a nagypapáék sírján nem volt gyertya. Sebaj, Balcsi hozott egyet a
szomszédból.
Szóval, szerintem erre még nem érett meg.