Legfőbb parám Balcsival kapcsolatban, hogy diszlexiás lesz. Látom, hogy mit össze szenved az öcsém mert félkegyelmű diszlexiás, és nagyon nem kívánom ezt a fiamnak.
Azt eddig is tudtam, hogy a térérzékelésnek nagyon sok köze van ehhez a betegséghez (Barnus szerint ez állapot, sőt egy olyan mutáció, ami később hasznára válik az emberiségnek. Szerintem meg a sovány nők rondák.), és az nálam eleve gáz (bal kéz=íróbütyök, kár, hogy kezd visszahúzódni-nem nagyon írok kézzel), úgyhogy simán benne lehet a pakliban. Sőt Balcsinak a Kubu az buku és a lila az lali.
Beszéltem a védőnővel, aki egy helyi nőt ajánlott, de neki nincs elérhetősége.
Aztán beszéltem egy volt kolléganőmmel, akinek az 5 hónappal fiatalabb gyerekei ott tartanak, ahol az én fiam.
Megijedtem, a dolog tettlegeségig fajult, és bejelentettem B-t iszonyú drága pénzért egy állapotfelmérésre a sárga alapon lila gyíkékhoz. Tudtam, hogy ők minden áron terápiát fognak javasolni, fel is készítettem magam egy nagyon rossz eredményre.
Elmentünk, a nő kedves volt, a felmérés objektívnek tűnt, a gyerek normális, én megnyugodtam, de már eldöntöttem, hogy egy hónapra beíratom a gyereket.
Kifelé menet belebotlottunk egy Tom Cruise-mosolyú pasiba, ő volt a főnök, és kérdezett néhányat:
-Tetszett a felmérés?
-Igen.
-Tetszik a környezet?
-Igen.
-Másra számított, mint amit nyújtottunk?
-Nem.
-Csalódott-e valamiben?
-Nem.
-Ajánlaná-e másnak is a szolgáltatásunkat?-na jó, ezt nem kérdezte.
Majd mondta, hogy az előttem lévő három könyvből választhatok. Én a Dienetikát Színek címűt választottam, mert abban gyengék vagyunk. Minden "kék" egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése