Angol Hindenburg, állatkert

Csak a miheztartás végett :

Kedves volt munkatársak!

Ugye emlékeztek még Bon Bonboniere olajfestményére, ami majdnem kikerült a falra! Kiderült, hogy Genfben van a művész székhelye. És sajnos nem helyesen írjuk a nevét.

Szopacs van, mert előjött a szepi szori

Vagy csak simán nem szeret fürdeni. Végighisztizi a fürdést az apjával kb. egy hete. Így az alábbi mondat hallatszik a fürdőszobából:

"Fürödjünk, ahogy európai kultúremberekhez illik."vagy "Mi vagy te? Kiscica? Úgy nyivákolsz!"

Egyébként rohadtul nem értem ezt a hisztit. Imádja az apját. (Múltkor elsírta magát, mert félreértettük egymást, és azt hitte, hazajött az apja, de nem. Konkrétan megkérdeztem, hogy szereti-e, erre ő mutatta, hogy kint van a nappaliban, én mondtam, hogy nem, még nem, erre meg sírni kezdett szegény.)

Jóban, rosszban (is volt részünk)

Balcsi három hete meg van fázva! Első nap volt láza, azóta semmi, csak taknyos, tüsszög és az utóbbi két éjszakát végigköhögte. Fasza. A doktornéni azt mondta, hogy a fogai miatt is lehetnek, amíg ki nem jönnek, náthás is maradhat (eddig 7 db jött ki a 20-ból).

Egyébként elmentünk Svájcba, ott mérsékelten volt beteg, és nagyon jól bírta az egészet. Az autókiállítás csúcspontjai számára a forgó színpadok, forgó gumiabroncsok, forgó motoralkatrészek voltak. Mélypont az, hogy az anyja a kiállítás helye és a parkoló közötti buszútvonalon (kb. 20 perc) nem értette, hogy azért bömböl üvöltve, mert éhes!

Anyja csúcspontjai: vacsora a hotelszobába rendelve, autókiállítás(!), Annessy, Genfi tó partja, Gruyere, (ezzel kapcsolatban csak azt bánom, hogy nem voltam elég akaratos és nem mentünk be a H.R. Giger kiállításra). Mélypontok: odaút, hazaút.

Hétvégén pedig a Veszprémi Állatkertben voltunk, majd Balatonfüreden kacsát etetni. Az állatkertben lévő állatok, akkor lettek számára érdektelenek, mikor meglátta és megszerezte a bejárat előtti árus óriási forgókészletének egy darabját. Innentől kezdve a forgónak szemtávolságon belül kellett lenni. Na jó, az állatetetést élvezte. Annyira, hogy most a faluban sétálva is adta a nyitott tenyerét, hogy tegyek bele Zoo-csemegét, mert meg akarja etetni azt az aranyos kiskutyát a kerítés mögött.

Hétfőn kb. 1 km-et sétált a saját lábán. Kb. 1 óra alatt.

Ha hallja azt a szót, hogy "sír" elkezd brühühűzni. Ez azt jelenti (én tanítottam), hogy a szeme elé teszi az öklét, és forgatja. Pénteken is ezt tette, de a saját szórakoztatására, mert élvezte, hogy úgy sétál, hogy nem lát. Egészen addig, míg bele nem esett a felmosóvödörbe.

Az "Adoda!"mellé belépett, a "Holvan?" mondat is. Tündérien széttárja a tenyerét és azt mondja:"Hoan?" És az "Á!" is, ami azt jelenti, hogy szopizna. Erre is én tanítottam, mondjuk nem teljesen erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy:"Nyisd ki nagyra a szád! Így: ÁÁÁ! Nem harapsz! Ez fáj! Amikor elengeded, akkor is nyisd nagyra a szád! Így: ÁÁÁ!..."

17 hónapos

Elmúlt 17 hónapos.

Ad puszit. Sokat. Mindenhová, de nem mindenkinek. A kutyát formázó papucsnak pl. mindig. A nagypapának nem. Sőt, ha megkérjük, hogy a nagypapának adjon a kutya után, ügyesen viszi a kutyát a nagypapához, hogy adjon puszit (a nagypapa a kutyának természetesen, hogy is lehetne másképp???).

Mondja, hogy cica így: ccccciiccc végtelenül halkan.

"Adoda!" -ezt a mondatot értelemszerűen használja.

Tud műhisztizni és műnevetni.

Ma a pihenőszékébe való beülést gyakorolta. Mikor sikerült, megdicsértem, és ő végtelenül büszke volt magára.

Most már tényleg minden házimunkát együtt csinálunk: felmosunk, porszívózunk, törölgetjük a port, virágot (ő konkrétan tényleg a virág részét) locsolunk, megint felmosunk...)

És végre van látszata is a spártai nevelésnek. Egyik este apuéknál voltunk és kergetőztem Balcsival. Valahogy a kezébe került egy szemüvegtisztító kendő. Fut előlem, menekül ezerrel, elfut a dohányzóasztal mellett, majd visszamegy, töröl rajta kettőt-hármat a ronggyal, és fut tovább.

Az utcán a kutyák és macskák mellett, a motorok és repülők a legérdekesebbek. Mindkettővel volt már balesete is. Repülő után nézett, emelte a fejét, ami egy idő után nem emelődött tovább... A motor hangjától meg úgy hátrahöklött, hogy le is ült a földre, egy pocsolyába...

Most éppen beteg, szerdán kezdődött, meg van fázva, nem kap levegőt, és a porszívó-orrszívó sem a legjobb barátja. Ezzel, csak az a baj, hogy szerdán indulnánk Svájcba, de:

1. Beteg a gyerek!

2. Mindkettőnknek lejárt a jogsija 2010.02.09-én!

Épeszű ember erre azt mondaná, hogy akkor ne menjetek. De menni kell, mert már kifizettük a szobát, pénzt visszakérni nem lehet, és nem hiszem, hogy valaha is eljutok egy Hilton-ba ennyiért-igen jutányos áron megyünk!

Jajj-jajj!