Elmúlt 17 hónapos.
Ad puszit. Sokat. Mindenhová, de nem mindenkinek. A kutyát formázó papucsnak pl. mindig. A nagypapának nem. Sőt, ha megkérjük, hogy a nagypapának adjon a kutya után, ügyesen viszi a kutyát a nagypapához, hogy adjon puszit (a nagypapa a kutyának természetesen, hogy is lehetne másképp???).
Mondja, hogy cica így: ccccciiccc végtelenül halkan.
"Adoda!" -ezt a mondatot értelemszerűen használja.
Tud műhisztizni és műnevetni.
Ma a pihenőszékébe való beülést gyakorolta. Mikor sikerült, megdicsértem, és ő végtelenül büszke volt magára.
Most már tényleg minden házimunkát együtt csinálunk: felmosunk, porszívózunk, törölgetjük a port, virágot (ő konkrétan tényleg a virág részét) locsolunk, megint felmosunk...)
És végre van látszata is a spártai nevelésnek. Egyik este apuéknál voltunk és kergetőztem Balcsival. Valahogy a kezébe került egy szemüvegtisztító kendő. Fut előlem, menekül ezerrel, elfut a dohányzóasztal mellett, majd visszamegy, töröl rajta kettőt-hármat a ronggyal, és fut tovább.
Az utcán a kutyák és macskák mellett, a motorok és repülők a legérdekesebbek. Mindkettővel volt már balesete is. Repülő után nézett, emelte a fejét, ami egy idő után nem emelődött tovább... A motor hangjától meg úgy hátrahöklött, hogy le is ült a földre, egy pocsolyába...
Most éppen beteg, szerdán kezdődött, meg van fázva, nem kap levegőt, és a porszívó-orrszívó sem a legjobb barátja. Ezzel, csak az a baj, hogy szerdán indulnánk Svájcba, de:
1. Beteg a gyerek!
2. Mindkettőnknek lejárt a jogsija 2010.02.09-én!
Épeszű ember erre azt mondaná, hogy akkor ne menjetek. De menni kell, mert már kifizettük a szobát, pénzt visszakérni nem lehet, és nem hiszem, hogy valaha is eljutok egy Hilton-ba ennyiért-igen jutányos áron megyünk!
Jajj-jajj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése