Barátok, barátnők, hajfestés

Ez egyenlőre csak munkacím.
B. tegnap átaludta az éjszakát (véletlen lehetett), hajnali 3/4 6-kor már majdnem átmentem megnézni, de csak felsírt a végén. Én meg megnyugodtam.
Két nappal ezelőtt voltunk egy párnál akiknek van egy 2,5 éves kislányuk és egy 9 hónapos kisfiúk. A kisfiúba beleszerettem. B. két perc alatt feloldódott, és a nappaliból ülve azt láttuk, hogy megy egy játékkal a kezében a jobboldali szobába és közben azt mondja: "Bugyibó, biligyó, libiló!" Majd megy át kezében egy másik játékkal a baloldali szobába és azt mondja közben, hogy bilibó, bugylili, bugyiló!
Valahol olvastam/hallottam, hogy a gyerekek kb. 3 éves korukig le tudják fordítani, hogy miért sírnak, mit mondanak a náluk kisebbek. Ezzel,- ha alkalmam nyílik rá- mindig kísérletezem. Most is:
Balcsi: Tátátájájátá!
Jix: Juli, érted amit mondott?
Juli: Igen!
Jix felragyogó szemmel: És mit mondott?
Juli: Tátátátá!

Juli rajzol egy kört. Én próbálok vele kapcsolatot teremteni:
-De szép, mi ez? Egy napocska?.... Egy virág?
-Karika.- leírhatatlanul lenéző hangsúllyal.

Tegnap felhívtam a volt barátomat barátnőmet, azután hogy a hétfői sms-emre nem válaszolt. Kinyomott, és én úgy megijedtem, hogy kész ennyi, vége, soha többet, már fogalmaztam a "A barátok örökké azok maradnak" c. blogbejegyzést, amiben arról akartam írni, hogy az igaz barátoknak mindegy milyen ritkán találkoznak, beszélnek egymással, stb..., de ma felhívott, hogy határidős munkája volt, és nemsokára találkozunk egy kávézóban.
Csütörtökön a másik barátnőmmel elmentem sétálni futni. Vele vezetni fogunk (mert a Mi Autónkat bezzeg nem sajnálja), meg shoppingolni. Meg sétálni futni.

A harmadik barátnőmet meg még mindig nem hívtam vissza, mert egy rohadt dög vagyok!

Befestettem a hajam és annyira szarul sikerült (a fülem fölötti területet (pajesz?) nem festettem be), hogy Barnus megkérdezte, ki csinálta!