Balibaba most kihagyta

anyukájával együtt ezt a minivakációt, megfázásra hivatkozva.
De majd pótolunk. Már szövögetem... (mondjuk az új tervben bosszúból nincs benne Balibaba, csak az amsterdami éjszakák.)

Most már tudom,

hogy hogyan lehet halálra ijeszteni egy két és fél évest. Mit kell tenni ahhoz, hogy rémülten nézzen rám, és azt mondja: "Ne anya, ne!"? Na?
A következőt kell neki mondani: "Most már nem olvasok több mesét. Annyit olvastam már, hogy kifolyik a szemem!"

Balibaba már nem baba, bár ő így hívja magát

Biciklizik, kérem. Igaz, hogy csak futó, de akkor is.

És köszön, hogy :"Cia, néni!"

Szeretne már oviba menni. De még nem lehet, mert nincs pisi/kaki a bilibe/ WC-be.

A gópálya a kedvenc játéka.

Én vagyok a kedvenc állata. Komolyan. Engem használ elalváshoz az ágyában. Majd az éjszaka közepén átbattyog hozzánk, és rajtam alszik tovább.

Ja, meg onnan is tudom, hogy ő a babaló, én meg az anukaló vagyok.

És tegnap megtörtént, amitől mindig féltem, jött felém egy zsepivel a kezében és azt mondta: "Anuka kövér, kövér!"-elszörnyedtem, de erős lélekjelenlétemnek köszönhetően nem mondtam rá semmit, például hogy te meg bekakálsz. Szerencse, mert a zsebkendő igazából a fityula volt az orvosi táskájából, és arra kért, hogy legyek NŐVÉR.

Egyébként eljutottunk egy olyan szintre, ahonnan már nincs lejjebb. Kedves Z. egyszer ki is jelentette, hogy ez egy fertő és nem is nézi tovább. A játék lényege, hogy meztelenre vetkőzünk, bebújunk a paplan alá és APG-t olvasunk. Biztonsági okokból rajta szokott maradni a pelus, rajtam meg a ruha de ez nem von le semmit a dolog élvezeti értékéből.