Annak, akit illet

Kedves Bucibigyó és Gabbibó (Bibbibabó, Gumibugyi, Butulinkó)!

Nem tudom, mikor fogjátok ezt olvasni, de mindenről Kedves Z. tehet! A cuccok nála vannak!
De az történt, hogy kicsit besűrűsödtek a napjai. (Mivel arra képtelen, hogy bedobja a cuccokat (amik nála vannak) a postaládáitokba, ezért (bosszúból) elmondom, hogy mi akadályozta meg ebben a múlt héten.)
Kedves Z. múlt hétfőn lett 30 éves. Hétfőn foci, akkor képtelen ügyeket intézni. Kedden megkértem, hogy siessen haza, akkor azért. De ugye ott lett volna még a szerda/csütörtök/péntek. De nem. Szerdán ugyanis kapott ajándékot a munkatársaitól. Egy 300 lóerős Audi A6-ost vezethetett, utána sétarepülőzés, aztán sztriptíz táncos lányok...

Később folytatom, mert felébredt a gyerek!

Szegény mi!

El kell mennünk nyaralni. Ide. Balcsi pont kilenc hónapos lesz mikor:
- először ül majd repülőn,
- először fürdik tengerben,
- először megy külföldre,
- először nyaral,
- először stb.
Azt kívánom, hogy az egész élete ilyen borzasztó legyen, mint az első nyara!

De azért előjött a para is. Mitől félek. (főbb pontokon belül alpontok is lesznek, úgyhogy vigyázat)
a.) a repüléstől, mert:
- felszállásnál történik valami (légörvény, amit egy túl közeli gép gerjesztett, leállnak a hajtóművek és mi ottmaradunk félig felszállva lezuhanunk, egyéb),
- fenn a levegőben történik valami (leállnak a hajtóművek..., belerepül egy madár a hajtóműbe, elfogy az üzemanyag, elromlik valami pótolhatatlan/az összes műszaki berendezés, elkopik egy csavar, és leszakad a hátsó szárny, (megint van a Nationalon a Légikatasztrófák című dokumentum sorozat)

- leszálláskor történik valami, amitől belefúródunk a földbe,

- kigyullad a gép.

És igen, tudom, hogy mindennek nagyon kicsi az esélye, és tudom, hogy kár elrontani a repülés élményét azzal, hogy parázok, mert ha meg kell halnunk... De én igazából a halálfélelmtől félek. Attól a néhány perctől, amikor realizálódik, hogy meg fogunk halni. Akkor is a szeretteim arcától félek, látni, hogy ők félnek, és tudni, hogy nincs segítség.

b.) Balcsi megbetegszik:

- és nincs nálunk rá gyógyszer,

- szenved tőle,

- mi is szenvedünk.

(Az, hogy ott nem tudnak rajta segíteni fel sem merül, hiszen Európa egyik szigetén leszünk Afrika mellett.)

c.) ... Jé, nincs c.) pont. Mert nem félek attól, hogy nem érezzük jól magunkat, nem lesz jó az időjárás, nem lesz jó a szállás.

De van egy fél d.) Félek, hogy nem jövünk ki apuékkal. Bár egyenlőre mindenben egyezik a véleményünk. Maradjon is így. Az is sokat segít, hogy Balcsi van, mert így már előre várják, hogy Kedves Z-vel lekopjunk, és dajkálhassák a babát. Mi is!

Nem mozog, olvasok

B. napjában egyszer megfordul hátról hasra, vagy hasról hátra. De csak egyszer, és szigorúan csak az egyiket csinálja. De legalább beiratkoztunk babaúszásra. Hátha segít. Egyébként egy nagy franc nőcsábász a fiam. A babaúszáson sok baba volt (meglepő), de csak egy kislány. Naná, hogy csak neki dobott puszit. Neki viszont legalább százat. A kis k... kislány meg rá se nézett. Valamelyik (minden második) nap megint nagyon rosszul aludt, erre Kedves Z.

- Biztos megint egy fejlődési ugrás előtt van! (??? Mikor ugrott? Hol ugrott? Hová ugrott?- Nem ugrik ez sehova. Fekszik egész nap.)

Akartam bejegyzés írni arról, hogy miket olvasok, de lehet, hogy ez titeket nem is érdekel. Lehet, hogy B. sem érdekel? Úgyhogy felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy jelezzenek vissza arról, hogy olvasnak-e egyáltalán, és ha igen, miről írjak:

a.) Maradjak B fejlődésénél (magyarán ne írjak semmit)!

b.) Írjak B. mindennapjairól

c.) Írjak az én mindennapjaimról (kesergés a súlyom felett, stb. )

d.) Inkább szüntessem meg a blogot. (ne foglalja feleslegesen a drága virtuális helyet)

Köszönöm.

Egy vidám szombat reggel

Már egy órája ébren vagyunk, kivéve Balcsit. Mert B. felkelt nagy vidáman, átvittük a mi ágyunkba, ahol játék helyett inkább enni kért, majd elaludt. Mi pedig kijöttünk a szobánkból, hogy ne zavarjuk. ébren akarunk lenni.
Egyébként minden OK. Két (három, négy,...) dolgot leszámítva:
1. Éjszakai nem alvás. Felkel 1, és 4 és 6 óra körül, + bónusz hasfájáskelés teljesen változó időpontban. Ma a négy órai szoptatáskor elszbadultak a gondolataim és költöttem egy négysorost, Óda az alvó gyerekekehez címmel. A következőkre emlékszem belőle:

..................,

..........-olog,

Éjjel alszik,

Nappal lobog (vala- az x rím kedvéért.)

2. Írok emaileket embereknek, és ők nem válaszolnak! Régi munkatársakra gondolok elsősorban. Elfelejtettek? El akarnak felejteni? Bár el tudnának felejteni?

És B-ről is kicsit. Kedden jött a gyúró nénije, és megmutatta, hogy hogy kell átfordítani. Tényleg minimális segítséggel fordul. Csak a lábát kell beigazgatni. Abban egyeztünk meg, hogy keddenként jár hozzánk egy darabig a biztonság kedvéért. Így már kicsit nyugodtabb vagyok.

Augusztusban meg megyünk Horvátországba. Hvar szigetére, (hogy találkozzunk a kis Vukkal.) ha minden jól megy. Aprókavicsos tengerpartot ír a zinternet. Megkérdeztem Barnust, hogy az mekkora (mármint az aprókavics):

- Mint az öklöm.- mondta.

Jó lesz egy 10 hónapossal. Nem baj, viszünk armaflexet, azon majd eljátszik. Az van nem feketében?

Tudom, miből fogok meggazdagodni: (nem a salátázásból, nem a csípőspaprikás narancsbőrelleni krémből, nem a cafeteriából-abból tényleg nem) a hűthető autósülésből. A részletek kidolgozása még folyamatban van(-armaflex esetleg?).

Elmúlt hét hónapos

Még nem forog. De most megint elkezdett kijárni hozzá a masszőre, és azt mondja, hogy nincs nagy gáz.

Hófordulós centit, kilót nem tudok, mert csak jövő hónapban kell mennünk ellenőrzésre, én meg nem tudom megmérni, mert sír a mérlegen. Ránézésre nagy.

Mozgás: Nincs.

Beszéd: Van udvarlós, kiabálós/méltatlankodós, fáradt, sírós, nevetős hangszín.

Finommozgás: tökéletes. Mindent mindenhogy megfog, csippent, óvatosan is tud fogni pl. szemüveget le az ember fejéről.

Szocializálódás: sír (nem túl sokáig), ha kikerülünk a látóteréből (Kedves Z. és én), a közeli ismerősőkkel barátságos, és kb. egy hétig tart a felismerő memóriája. (Apai nagyszüleit két hétig nem látta betegségből kifolyólag, és nem ismerte fel őket, háromnegyed órán keresztül figyelte, hogy kik ezek az emberek és miért, de aztán feloldódott.

Alvás: Este kilenc tíz között alszik el, ha nem beteg, nem fáj a hasa/foga/valamije, egyszer kel kettő és három között, majd hat és hét között.

Evés: kétszer eszik szilárdat, főzeléket és húst egy körül (krumpli, répa, paradicsomlé, sütőtök, hús), és gyümölcsöt gabonapéppel hat körül. Próbálok még egy adag szilárdat bevezetni, de nem nagyon tetszik neki egyenlőre.