Szegény mi!

El kell mennünk nyaralni. Ide. Balcsi pont kilenc hónapos lesz mikor:
- először ül majd repülőn,
- először fürdik tengerben,
- először megy külföldre,
- először nyaral,
- először stb.
Azt kívánom, hogy az egész élete ilyen borzasztó legyen, mint az első nyara!

De azért előjött a para is. Mitől félek. (főbb pontokon belül alpontok is lesznek, úgyhogy vigyázat)
a.) a repüléstől, mert:
- felszállásnál történik valami (légörvény, amit egy túl közeli gép gerjesztett, leállnak a hajtóművek és mi ottmaradunk félig felszállva lezuhanunk, egyéb),
- fenn a levegőben történik valami (leállnak a hajtóművek..., belerepül egy madár a hajtóműbe, elfogy az üzemanyag, elromlik valami pótolhatatlan/az összes műszaki berendezés, elkopik egy csavar, és leszakad a hátsó szárny, (megint van a Nationalon a Légikatasztrófák című dokumentum sorozat)

- leszálláskor történik valami, amitől belefúródunk a földbe,

- kigyullad a gép.

És igen, tudom, hogy mindennek nagyon kicsi az esélye, és tudom, hogy kár elrontani a repülés élményét azzal, hogy parázok, mert ha meg kell halnunk... De én igazából a halálfélelmtől félek. Attól a néhány perctől, amikor realizálódik, hogy meg fogunk halni. Akkor is a szeretteim arcától félek, látni, hogy ők félnek, és tudni, hogy nincs segítség.

b.) Balcsi megbetegszik:

- és nincs nálunk rá gyógyszer,

- szenved tőle,

- mi is szenvedünk.

(Az, hogy ott nem tudnak rajta segíteni fel sem merül, hiszen Európa egyik szigetén leszünk Afrika mellett.)

c.) ... Jé, nincs c.) pont. Mert nem félek attól, hogy nem érezzük jól magunkat, nem lesz jó az időjárás, nem lesz jó a szállás.

De van egy fél d.) Félek, hogy nem jövünk ki apuékkal. Bár egyenlőre mindenben egyezik a véleményünk. Maradjon is így. Az is sokat segít, hogy Balcsi van, mert így már előre várják, hogy Kedves Z-vel lekopjunk, és dajkálhassák a babát. Mi is!