Mint a gomba

Hihetetlen, hogy egy ilyen pici babából ilyen nagyfiú lett.

Múltkor ő mesélt mesekönyvből. A mese így hangzott.

-Mikor jön haza A*.?(-kérdezte az egyik szereplő, gondolom.)

-Fél nyolckor.-(válaszolta a másik)

-Igen?

-Igen, ide van írva a könyvbe.

Ill. elég sajátos elképzelései vannak arról, hogy mi lesz, ha ő felnő.

-Te pici leszel. Én nagy, és majd segítek neked. Apa meg benne lesz a hasamba.

Ezen még dolgozunk.

Új fejezetet is kell nyitnom, "Balesetek" címmek.

Balesetek1:

Ordítva jött be a tornácról, kezében egy biciklikulccsal, aminek a másik vége a szemében volt. Gondolataim:"Ha ezt kiszedjük a szeméből, nagyon fog vérezni. Megvakult a gyerek. Mentő, vagy mi visszük a kórházba?" Erővel elhúztam a gyerek kezét a szemétől kulcsostul. Nem vérzett, szeme összeszorítva.

-Fáj! Fáj!-kiabál.

-Belement valami?

-Igen. És már dörzsöli újra, az időközben szabaddá vált kezével.

Tehát a következő történt. Belement valami a szemébe, és a gyerek elkezdte dörzsölni a kezével.

Megkértük, hogy máskor dobja el azt, ami a kezében van, még a dörzsölés előtt. Bátran. Bárhová. Nem leszünk rá mérgesek.

*A. apu barátnőjének a lánya, aki este elment bulizni. Balcsi nem értette, hogy ő miért akkor megy el, amikor már közeledik az alvásidő.

Újra itt...

Mire feláll a rendszer, felébred a gyerek. Ez egy örök igazság.

Egyébként nem tudtam belépni a blogba.
Gyors összegzés az elmúlt hónapról:
-Nem vették fel oviba.
-Beiratkoztunk egy CSANA-ba, a Micimackó csoportba fog járni.
-Elkezdtük a szobatisztasági projektet:teljes kudarc. (1. nap: 4 váltás alsónemű, egy bilibe kakilás-erre nagyon büszke voltam, amíg meg nem találtam a kaki első felét a küszöbön)
-Projekt felfüggesztve megfázás miatt.
-Voltunk Rómában (Balcsi tényleg imád repülni, én meg tényleg nem), meg Alsópáhokon (tényleg nagyon gyerekbarát).
-Nagymozgásokban ügyes. Örüljünk, mert az én mozgáskultúrámat is örökölhette volna. Meg óvatos. Ez viszont tőlem van.
-És beszél, és imádom, mert olyanokat mond... amik most nem jutnak eszembe, de marha jók.

Feladatok az ovira:
-Szobatisztaság-semmi.
-Egyedül étkezés-megy, de lusták vagyunk hozzá.
-Öltözés, vetkőzés-gyakoroljuk.

Na, eszembe jutott:
-Miért döög a ég?
-Azt kérdezed, hogy miért dörög az ég?
-Igen, azt kérdezem.

Tigris van nálunk

Azért megjegyezném, hogy itt már száguldott le tigris nagy sebességgel.

Nem tudunk betelni vele

Most már majdnem mindig meg tudja mondani a tutit.
Így:
Körömvágás után:"Nem tudok kapalni (a karomat vakargatja elalvás előtt), levágtad az ujjam!"

Egy rövid beszélgetés:
-Balcsi! Hogy hívják Csilla lányát?
-Nem tudom!-mondja szégyenlősen.
-Gondolkozz kicsit.
Ütögeti a fejét mint Micimackó. (Apja tanította rá.)
-Kata?- segítek.
-Valami,...valami Kata!-mondja bizonytalanul.
Eltelik néhány másodperc:
-Tudom már! Kata!

De a legjobb, amikor szöszt talál:
Olyan szituációban, amivel nem tud megbirkózni (pl.: idegenek kérdeznek tőle valamit, amire nem tudja a választ, sokan beszélgetnek a járdán és nem tud elmenni mellettük, stb.) lenéz a rollerére/biciklijére, felcsippent egy láthatatlan izét, és azt mondja: "Szöszt találtam!"

Kedves Leendő Fiús Anyukák!

Nektek írom ezt a levelet.
Nem tudom eljutottatok-e már oda, hogy a gyereknek játékpisztolyt nem veszünk, mert az nagyon negatív irányba viszi a személyiségét: pszichopata tömeggyilkos lesz.
Mi eljutottunk idáig, már a születése előtt.
Aztán történt egysmás, pl.: elmentünk Bucibigyóékhoz vendégségbe (igen, rájuk akarom kenni az egészet), ott simán fejbelőtt egy játékpisztollyal 0 mm-ről. De néztünk néhány rajzfilmet is.
És ami a legdurvább: elmentünk vásárolni tegnapelőtt. Rossz sorba fordultunk be. Abban a sorban voltak kiállítva a konzolos videójátékok. Gyerek odament és lőtt. És lőtt, és lőtt. Az, hogy nem ő irányítja a képernyőn történteket feltűnt neki. Először átment a másik konzolhoz. Ott sem volt jobb, úgyhogy hagyta a francba az egészet és játszott tovább. A játékkal, amiről tudta, hogy nem irányítja! Én hagytam kicsit játszani, teljen csak az idő*.
Aztán hazajöttünk (végighúztam az áruházon az ordító gyereket), és a következő események történtek.
1. Beszélgetés tegnap délután:
-Elmegyünk boltba?-kérdeztem Kedves Z-től.
-Igen! Igen!-lelkendzett Balibaba
-???-Jix és Kedves Z.
-Menjünk biciklivel a faluba?-kérdeztem.
-Nem! Autóval.-Balibaba
-???????????????
-Lőni fogok! Lőni akalok!
A végén csak biciklivel mentünk a faluba.
2. Fürdetés vége, áll meztelenül az öltöztető asztalán és nézi magát a tükörben. Egyik kezéhez odacsapja a másikat, kinyújtja a mutatóujját és pöccint egyet a hüvelykujjávval és: "Tűz! Tűz!" Tárat cserélt és lőtt.
Én meg majdnem behugyoztam. Még jó, hogy épp a kádban voltam.

Szóval az a tanulság, hogy ha a gyerek pszihopata akar lenni lőni akar, lőni fog.

Zárom soraimat. Szeretettel: Jix

*Azért értünk rá marhára az áruházban, mert lemerült a kocsi akksija (égve hagytam a lámpát), és vártuk a Szürke Angyalt. Jött, látott, segített.
Ez egy újabb típusú, nem túl drága, megkímélt állapotú, minden extrával felszerelt autóval természetesen nem történt volna meg. Csak mondom.

Nem értem ezt az egészet

Burokban élek. Kiskoromban is abban éltem. Most is belekerültem. Szeretem, mert megvéd. De nem szeretném, ha elérzéketlenednék. Pedig mostanság annyi szemétséggel, szarral és szörnyűséggel szembesülök, hogy néha már csak megvonom a vállam, hogy ilyen az élet. Hát nem. Amikor a közvetlen környezetemben szenvednek emberek a kilátástalanságtól, akkor azért repedezik a burok. És rohadtul nem látom a megoldást. Jelentkezzen aki igen! (ingyenes politikai hirdetésünket hallották.)

Más: Ezt a cikket sem értem. Egy gyerek/unoka ajándék. És, ha ezt tényleg mindkét fél úgy gondolja, akkor igenis végig kell hallgatni a másikat, levonni a következtetést, megbeszélni, megpróbálni megérteni. Mindezt a gyerek érdekében.

Nálunk ez úgy volt, hogy elmondták. Mi meghallgattuk őket, aztán csináltuk, ahogy mi gondoltuk. Nem azért mert hülyeséget mondtak, hanem mert ők velünk az akkori legjobb tudás szerint törődtek. Most meg már más a tudomány állása. Mire mi nagyszülők leszünk, megint más lesz. Egyébként három sarkalatos téma van szerintem, az egyik a szoptatás-tápszer, a másik az élelmiszerek bevezetésének ideje (tejtermék, gabona, stb.), harmadik pedig a szobatisztaság.

Szerintem mindháromban igen kemény voltam/vagyok, és kiálltam azért amit a védőnő/doktornő/internet triumvirátus hangoztatott. Hamar rám is hagyták és ezért hálás vagyok.

Szerencsére mindenki volt annyira intelligens, hogy hamar túltette magát a dolgon, és csak a jó részére koncentrált. Így sikerült kialakítani egy nagyon szoros nagyszülő-unoka kapcsolatot mindkét oldalon.

Mondjuk abban is szerencsések vagyunk, hogy maximálisan meg lehet bízni a nagyszülőkben. És mivel mindannyian imádják Balcsit, mi a lehető legjobban kihasználjuk ezt. Jó ez nekünk, a gyereknek és -remélem- a nagyszülőknek is.

Amiért pedig leírtam mindezt az az, hogy veregethetjük a földhöz a popónkat, hogy ilyen törődő nagyszülei vannak a gyereknek.

Mert én vagyok az anyukád...

...és nekem lehet!-mondom neki, visszaélve a helyzetemmel, mikor ölelgetni és puszilgatni akarom.
Ugye, hogy ez a legjobb része. :)

És Kedves Z-nek üzenem, hogy ha jövőre meg akar ríkatni, ezt a verset tanítsa meg a fiának:

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy fiú leszek?

Mesélj anya!Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor mármegszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?-
Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Bújócska

Szebb lenne a világ, ha mindenkinél mindennapos esemény lenne az, hogy az egész (nagyapai) család úgy röhög, hogy majd' be pisil.

Mert Barnus elbújt. Három felnőtt és egy kiskorú kereste nyerítve. Tudom, ehhez az is kéne, hogy mindenkinek az legyen a legnagyobb gondja, hogy hová bújt az aznapi áldozat. Sajnos nekik sem az.

Itt a tavasz, itt a szerelem.

Említettem régen Maját, aki zenebölcsis elfoglaltság volt régen. Egy ideje nem járunk zenebölcsibe, nem is találkoztunk Majával.

Most a hét elején viszont igen. Kb 10 m volt köztük és akkorát köszönt:-Szia Balibaba! Én teljesen meghatódtam, Balibaba le sem szarta.

De tegnap a fiamat is elérte a szerelem. Délelőtt kicsit együtt játszottak, aztán elment az apukájával és a bátyjával, nekünk pedig arról szólt a további napunk, hogy kerestük Bombot. "Hol van Bombo?" "Keressük meg?" "Igen!" "Kit? Zsombort?" "Igen! Igen!" Hiába, a szerelem nem válogat.

A 2011-es Eger Rallye győztese pedig

Nem más, mint a TIGRIS típusú járművel hasító Balibaba. (Háttal nekünk az a csinos nő meg nem én vagyok. Sajnos.)

Néhány apró:

A hétvégét Gyenesdiáson töltöttük egy wellness szállóban, az erdőtűz közelében két baráti házaspárral.

Utolsó éjszaka 3 órakor bekopog az egyik nő:

-Jix alszik már?-kérdezi Kedves Z-t.

-Igen.

-Gyere!

És Kedves Z. egy szál alsógatyába átment a másik szobába*. (A házaspár férfitagja mindeközben az udvaron tartózkodott**, mint másnap a reggelinél megtudtam.)

Ja, és ráparáztunk az óvodára. Infók a következők:

-28 hely van kb. 70 gyerekre,

-idén csak a már 3 évüket betöltötteket veszik fel,

-akkor van némi esélyünk, ha sírunk.

Én pedig be akarom adni a gyereket valahová, mert ő is igényli, meg én is.

A TV még mindig rossz. De ha az idő is az, akkor nekem is nagyon rossz.

*A házasságunk nem emiatt fog tönkremenni. Egyrészt a szobában tartózkodott két kiskorú is. (Tudom, hogy ez nem akadály,de nem kockáztatták meg, hogy felébredjenek, amit tökéletesen el tudok képzelni.) Másrészt fél háromkor mentünk lefeküdni egy gyilkos pókermeccs után amit megnyertem***. És a nő az elmondások alapján csak az erdőtüzet akarta megmutatni, ami látszott a szobájukból, de másnap kiderült, hogy csak egy fogadó égett le két utcával arrébb. (Szerintünk biztosítási csalás volt, de nem lehetett túl eszes az elkövető, ha azt gondolta, hogy:

a.) átterjedt a tűz az erdőről a város közepén levő fogadóra,

b.) most el vannak foglalva a tűzoltók, porig ég az egész és nem lesz feltűnő a dolog egyáltalán.

** Elment a biztonsági őrrel megnézni az erdőtüzet.

***Hogyan nyertem pókermeccset: Amerikai pókert játszottunk 5-en. Valódi játékosok, kemény ellenfelek. Komolyan. Utolsó két mondat:

-Jix, mekkora mákod van ezzel a színsorral nyerted meg.

-Tényleg? Észre sem vettem.-mondtam, ahelyett, hogy megőriztem volna a méltóságomat és hallgattam volna.

Elmúlt két és fél éves

Van egy könyv, ami szerint borzasztóan le van maradva. És némileg igaza is van. Én mindezért a TV-t az időjárást és magamat (elsősorban) teszem felelőssé. De próbálom mentegetőzni menteni a menthetőt:

-a TV megint elromlott,

-minden napra kitalálok valami kreatív dolgot (még a Praktika c. újságot is megvettem),

-minden nap 4-6 órát vagyunk a szabad levegőn.

Az elmúlt héten az alábbiakat értük el:

-két egymást követő este pisilt a zenélő bilijébe,

-4-5 mondókát mond, kisebb segítséggel, (ebben benne van az"Irénke úgy elhagyott. Aszonta bunkó vagyok!" is)

-este kéri a "Mazsola és Tádé"-t diavetítőn,

-és sokkal kevésbé agresszív.

Kopp-kopp, és mélyen szégyenlem magam.

Negatívuma az elmúlt hétnek a sokkal nagyobb rendetlenség.

De a fő áttörés ezektől teljesen függetlenül kedd este következett be. Apuéknál aludt.

Mi elmentük Stand Up-os vacsorára, ő meg nem. És beült az ágy közepére, ahová Bogi (apu barátnője) egy habos joghurttal (Milli Mia Piruett, szigorúan vanilíás) csalogatta be, és a kérdésre, hogy nem fekszik-e le, így válaszolt:

-Így válom anukát!

-Olvassak mesét?

-Igen.

-Balcsi, nem megyünk le inkább a te ágyadba aludni? (apuék a fölöttünk lévő szinten, (l.m,:tetőtér) laknak.)

-Nem, én itt, így válom anukát. Apa majd levisz.

A mese meg folytatódott, a gyerek végül eldőlt, mire Bogi elhallgatott, erre a gyerek így szólt:

-Bogi, olvass gyorsan.

Öt perc múlva aludt.

Balibaba most kihagyta

anyukájával együtt ezt a minivakációt, megfázásra hivatkozva.
De majd pótolunk. Már szövögetem... (mondjuk az új tervben bosszúból nincs benne Balibaba, csak az amsterdami éjszakák.)

Most már tudom,

hogy hogyan lehet halálra ijeszteni egy két és fél évest. Mit kell tenni ahhoz, hogy rémülten nézzen rám, és azt mondja: "Ne anya, ne!"? Na?
A következőt kell neki mondani: "Most már nem olvasok több mesét. Annyit olvastam már, hogy kifolyik a szemem!"

Balibaba már nem baba, bár ő így hívja magát

Biciklizik, kérem. Igaz, hogy csak futó, de akkor is.

És köszön, hogy :"Cia, néni!"

Szeretne már oviba menni. De még nem lehet, mert nincs pisi/kaki a bilibe/ WC-be.

A gópálya a kedvenc játéka.

Én vagyok a kedvenc állata. Komolyan. Engem használ elalváshoz az ágyában. Majd az éjszaka közepén átbattyog hozzánk, és rajtam alszik tovább.

Ja, meg onnan is tudom, hogy ő a babaló, én meg az anukaló vagyok.

És tegnap megtörtént, amitől mindig féltem, jött felém egy zsepivel a kezében és azt mondta: "Anuka kövér, kövér!"-elszörnyedtem, de erős lélekjelenlétemnek köszönhetően nem mondtam rá semmit, például hogy te meg bekakálsz. Szerencse, mert a zsebkendő igazából a fityula volt az orvosi táskájából, és arra kért, hogy legyek NŐVÉR.

Egyébként eljutottunk egy olyan szintre, ahonnan már nincs lejjebb. Kedves Z. egyszer ki is jelentette, hogy ez egy fertő és nem is nézi tovább. A játék lényege, hogy meztelenre vetkőzünk, bebújunk a paplan alá és APG-t olvasunk. Biztonsági okokból rajta szokott maradni a pelus, rajtam meg a ruha de ez nem von le semmit a dolog élvezeti értékéből.

Balcsi világa

Fürcsi!, cici!, néze mesét.

Nagyjából ebbel összefoglalható jelenlegi érdeklődési köre.

A "Beteg a TV!"-projekttel rendesen befürödtem. (Két hetet bírtunk, aztán egy hétvégén, amikor a névnapját ünnepeltük, és időre rendnek/ebédnek kellett lennie, hirtelen meggyógyult. :() Tény viszont, hogy amikor két-három órát kint vagyunk a játszótéren és nem túl fáradt, akkor eszébe sem jut.

Elkezdtünk verselni is. Az Altatónak két verziója van. A rendesben mondja a sorok végén a szavakat. A viccesben minden utolsó szó x rím "cici". De már kezdi pedzegetni a "Süss fel nap"-ot, meg a "Juli néni, Kati néni"-t.

Szerintem most már szépen beszél. Három-négy szavas mondatokban. Ismer olyan szavakat, amikre nem is emlékszem, hogy valaha használtuk volna.

Tegnap este pl.: "Ana, kizaval! Sicc!"-és meglegyintett a kezével. Ezek után nem volt maradásom a szobájában.

Mozgása is kezd OK lenni (lábujjhegy is megvan), de túl nagyon óvatos.

Mostanában járunk játszótérre, ott végre kiderült, hogy miben erős a gyerek. Volt négy-öt kisgyerek (4-3-2-1 évesek), mindegyik kismotorral. Körbe-körbe mentek a mászóka körül. A legkisebb nem, mert még a lába is alig ért le szegénynek. Balcsi minden egyes kör alatt megállt mellette: "Dele! Dele!"-hívta szájjal-kézzel. Amikor a nagyobbak kimentek a körből, ő sem volt rest, rögtön utánuk ment és visszaparancsolta őket. (Márpedig rendnek kell lennie!)

Tegnap délután aztán beadtam a derekam és elmentünk fülcsizni az Aquaworldbe Barnussal. Nem bántam meg. Mindkét gyerek jól szórakozott. Volt csúszdázás, (egy darabig nem érdekelte, de mikor meglátott egy fodros rózsaszín bugyisat felmenni rajta, neki is meg kellett mutatnia, hogy ő milyen férfi!) örvénylés, masszírozás, ugrálás. Két órát voltunk benn, és csak azért jött ki Balcsi viszonylag problémamentesen, mert rájött, hogy éhes.

És ezer hála-köszönet Bucubigyó családjának, akik megmutatták a kerti popsitepsi használatában rejlő lehetőségeket. Ha leeseik a hó, fenék nem maradhat szárazon és folttalanul.

Így mosolyog, ha fényképezik. Csak kicsit ijesztő.

Kicsit rólunk...

Ki mivel játszik mostanában?

Balcsi egy kiszeparált biciklipumpával ütlegel egy gumilabdát. (Igen, szerintünk is rendőr lesz.)

Kedves Z. városokat gyárt.

Én pedig keresem az ideális lakhelyet az ingatlan.com-on.

Ki mit olvas mostanában?

Balcsi Annapetigergőt olvastat magának.

Kedves Z. még A világ eredetét sem olvasta el.

Én a Sántaiskolát és a Könnyű álmot (fúj-fúj) olvasom felváltva.

Ki mit néz mostanában?

Balcsi semmit, mert rossz a tévé. (Nem, de könnyebb volt ezt elhitetni, mint elmagyarázni a tévénézés káros hatását, és megveregetem a vállam.)

Kedves Z. az Elit alakulatot.

Én teljesen rákattantam az Így jártam anyátokkal-ra.

Miről beszélgetünk mostanában?

Balcsi: "Anya, nincsen semmi gond!" vagy: "Babázs nem alszik. Én nem alszik. Nem-nem-nem!", vagy: "Hol van motol?", vagy: "Anya, ne költözz el!", vagy: "Öltözz át!", vagy: "Nem dob el, nem szabad. De, szabad!"

Kedves Z.: " És a hócipőm (nem ezt mondja) tele van már azzal, hogy még mindig nem működik, pedig már másfél hónapja jónak kéne lennie legalább! És nem, nem tudom mikorra érek haza!"

Én: "Egész nap ez ment! Semmit nem tudtam csinálni. A vacsora?! Ami tegnap volt. Nem, nem volt rá időm, mert matrica. Nem, nem tudtam apuéknál hagyni! Mert egyedül nem marad ott. Egyébként, megtaláltam, hogy hová fogunk költözni!"

Utolsó mondatok elalvás előtt:

Balcsi: "Cici hol?"

Kedves Z.: "Cici hol?" "Kell!"
Én: "Kell nekünk még egy gyerek?"

Apa, ne költözz el!-

-mondja ezt a gyerek ijedten, mikor az apja munkába indul. (Csak egyszer veszekedtünk akkorát, hogy ez felmerült.:))
Mostanában toást reggelizünk. Imádom, ahogy mondja.
És ha valamin felhúzom magam, pl. kommentálok egy hírt/cikket/történetet, közel jön hozzám, mélyen a szemembe néz, és azt mondja:"Anya, nyugi!"
Csak ebben a fránya TV-dologban lennék erősebb!!!

Igen-igen-igen!

Végre én is írhatok valódi gyerekszájakat.
Úgyhogy gyerekszáj rovatunk I. szösszenete:
Jix előrelátó és készül a húsvétra:" Mondd utánam:"Zöld erdőben jártam..."
Balcsi: "Nem zödz erdő, kék erdő!"
Amikor valami nem úgy megy, ahogy ő szeretné, leszegi a fejét és azt mondja: "Nem igaz!"

Egyébként még náthásak vagyunk, de újra van fűtésünk. Igen, megint elromlott a kazán. De most már nem javíttatuk meg, hanem kicseréltettük. És mivel mindenki beleadott apait-nagyapait, ezért csütörtökön már az új kazánnal fűtöttünk. Ami kondenzációs. Szép. Nagyjából ennyit tudok erről mondani.

És akkor elárulok egy nagy titkot, ami régóta nyomaszt. Otthagytam a PSZF-et. (Ugye GT nem olvassa a blogot?) Nem szerettem, mert nem jutottak el hozzám létfontosságú infók, + az üzleti nyelv, na az teljesen hiányzott. (Egyébként 3 szigorlatom megvan a négyből-hülye-e vagyok, hogy feladtam?) A tanulmányaimat nem hagytam abba, hanem egy más főiskolán e-learning rendszerben folytatom (PSZF-ről amit tudtam beszámíttatam), Kedves Z-vel karöltve. Egyelőre nagyon tetszik, hogy nem kell előadásra járni, nem kell szóban vizsgázni. Nincsenek évközi feladatok. Nem kell barátkozni az információért. Tudom, hogy mit fognak számon kérni.

Pénteken Kedves Z. vigyorogva közli a következőt: "Ja egyébként tárgyalásban vagyunk a PSZF-el e-learnig-es képzés kapcsán." Izé. Max. majd visszajelentkezem és díszdiplomássá avatnak a kitartásomért.

Nem enged képet betenni, de majd pótolom.

Kipikopikipkop

Azóta nem ismétlődött a krupp. Eszméletlenül meg van fázva. Dokinéni megvizsgálta, kiokosított. Vettünk hipi-szupi hidegpárásítót.
Most már én is eszméletlenül meg vagyok fázva.
Ja, és azért nem jelentkeztem, mert kikapcsolták a netünket.

Palik úr, bejelentkeznénk Önökhöz

Nem tudom, észrevettétek-e, de eltűnt a Palik-Marsi család. Én sem rágtam véresre a körmömet, hogy ugyan hol lehetnek. Ám apu barátnője hallott egy riportot a rádióban, (Bocskor, gondolom) hogy Ausztráliában eszi őket a fene, mert az egyik gyerekük kruppos, és azt mondta az orvos, hogy ha egy telet kihúz roham nélkül, akkor talán hamarabb meggyógyul. És Palik -hátrahagyva mindent-fogta a családot, elhúztak Délre, mert ő egy felelőségteljes apa, aki mindent megtesz a gyerekeiért. Na, én meg egy felelőségteljes anya vagyok, úgyhogy a ma éjszakai és hajnali apróbb roham után mennénk utánuk.

Komolyabban:

12:04 átjön a szobánkba, én kimegyek WC-re, mire visszaérek, már apja kezében köhög/ugat, sír és kékül a szája. Gyorsan kinyitottuk az ablakot, eléültem vele, betakargattam, kapott fél ampulla kálciumot, kb. 1 perc alatt rendeződött a dolog.

5:30 körül ugyanez még egyszer.

Aludni viszont nem sokat tudtunk, mert csak rajtam, félig ülve ment szegénynek.

Napközben semmi baja nem volt.

11:15-re megyünk Dokinénihez. Utána referálok.

És, ha bárkinek bármilyen tapasztalata/tanácsa van, ne fogja vissza magát.

U.i: Tudtam, hogy ez így túl tökéletes!

2010 12 mondatban, meg ami még eszembe jut

Január: Hideg volt és nagyon-nagyon szomorú.
Február: Nem is emlékszem rá, komolyan!
Március: Genfben fáztunk, de élveztük.
Április: Betegségek kicsúcsosodása.
Május: Első fodrász, és egy kis Prága.
Június: Londonban is fáztunk kicsit. (Azt is élveztük.)
Július: Zalakoroson császárkodtunk.
Augusztus: Kitűztük a lakásfelújítás végső határidejét.
Szeptember: Nápolyt láttuk és nem haltunk meg!
Október: Módosítottuk a felújítás határidejét.
November: A módosított határidőt is módosítottuk.
December: Eljött a határidő, a lakás nagyjából elkészült. Mi lenyugodtunk.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ebből a felújításból semmit nem kellett nekem csinálnom. De még így is megterhelő volt. (Mert Balcsinak mindig az a szerszám kellett amivel más dolgozott/halálosan megsebesíthette magát/öt perc múlva marhára kellett volna, de eldugta. Vagy mert, amit kértünk azt úgy nem lehet/annyiért pláne nem/akkor főleg nem. De oldjuk meg most, azonnal.) Pedig tényleg MINDENKI MINDENT elkövetett, hogy tehermentesítsen. És mégis. De jó lett, szép lett, imádjuk.

Babázzsal egyetlen egy baj van. TV függő a szentem. Tudom, hogy ez 100%-ig az én hibám. Ez a vele kapcsolatos újévi fogadalmam. (Mármint a TV-zés csökkentése.)

Most játszik Apával és azt mondja: "Apa, dele! Autó elment!"

Gondolom az is érdekel, mit kapott karácsonyra. A teljesség igénye nélkül:

Emeletes garázst, forgó tölcsért, futóbiciklit, rendőrségi garázst helikopterrel, mágneses darut, távirányítós darut, párkereső puzzle-t, dömpert, süteménykészletet, kifestőt, thomasos kezdőkészletet, sípszóra induló Thomast, lendkerekes és beszélő autót. Jó karácsonya volt neki is.