Mert én vagyok az anyukád...

...és nekem lehet!-mondom neki, visszaélve a helyzetemmel, mikor ölelgetni és puszilgatni akarom.
Ugye, hogy ez a legjobb része. :)

És Kedves Z-nek üzenem, hogy ha jövőre meg akar ríkatni, ezt a verset tanítsa meg a fiának:

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy fiú leszek?

Mesélj anya!Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor mármegszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?-
Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?