Nem tudom eljutottatok-e már oda, hogy a gyereknek játékpisztolyt nem veszünk, mert az nagyon negatív irányba viszi a személyiségét: pszichopata tömeggyilkos lesz.
Mi eljutottunk idáig, már a születése előtt.
Aztán történt egysmás, pl.: elmentünk Bucibigyóékhoz vendégségbe (igen, rájuk akarom kenni az egészet), ott simán fejbelőtt egy játékpisztollyal 0 mm-ről. De néztünk néhány rajzfilmet is.
És ami a legdurvább: elmentünk vásárolni tegnapelőtt. Rossz sorba fordultunk be. Abban a sorban voltak kiállítva a konzolos videójátékok. Gyerek odament és lőtt. És lőtt, és lőtt. Az, hogy nem ő irányítja a képernyőn történteket feltűnt neki. Először átment a másik konzolhoz. Ott sem volt jobb, úgyhogy hagyta a francba az egészet és játszott tovább. A játékkal, amiről tudta, hogy nem irányítja! Én hagytam kicsit játszani, teljen csak az idő*.
Aztán hazajöttünk (végighúztam az áruházon az ordító gyereket), és a következő események történtek.
1. Beszélgetés tegnap délután:
-Elmegyünk boltba?-kérdeztem Kedves Z-től.
-Igen! Igen!-lelkendzett Balibaba
-???-Jix és Kedves Z.
-Menjünk biciklivel a faluba?-kérdeztem.
-Nem! Autóval.-Balibaba
-???????????????
-Lőni fogok! Lőni akalok!
A végén csak biciklivel mentünk a faluba.
2. Fürdetés vége, áll meztelenül az öltöztető asztalán és nézi magát a tükörben. Egyik kezéhez odacsapja a másikat, kinyújtja a mutatóujját és pöccint egyet a hüvelykujjávval és: "Tűz! Tűz!" Tárat cserélt és lőtt.
Én meg majdnem behugyoztam. Még jó, hogy épp a kádban voltam.
Szóval az a tanulság, hogy ha a gyerek
Zárom soraimat. Szeretettel: Jix
*Azért értünk rá marhára az áruházban, mert lemerült a kocsi akksija (égve hagytam a lámpát), és vártuk a Szürke Angyalt. Jött, látott, segített.
Ez egy újabb típusú, nem túl drága, megkímélt állapotú, minden extrával felszerelt autóval természetesen nem történt volna meg. Csak mondom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése