Burokban élek. Kiskoromban is abban éltem. Most is belekerültem. Szeretem, mert megvéd. De nem szeretném, ha elérzéketlenednék. Pedig mostanság annyi szemétséggel, szarral és szörnyűséggel szembesülök, hogy néha már csak megvonom a vállam, hogy ilyen az élet. Hát nem. Amikor a közvetlen környezetemben szenvednek emberek a kilátástalanságtól, akkor azért repedezik a burok. És rohadtul nem látom a megoldást. Jelentkezzen aki igen! (ingyenes politikai hirdetésünket hallották.)
Más: Ezt a cikket sem értem. Egy gyerek/unoka ajándék. És, ha ezt tényleg mindkét fél úgy gondolja, akkor igenis végig kell hallgatni a másikat, levonni a következtetést, megbeszélni, megpróbálni megérteni. Mindezt a gyerek érdekében.
Nálunk ez úgy volt, hogy elmondták. Mi meghallgattuk őket, aztán csináltuk, ahogy mi gondoltuk. Nem azért mert hülyeséget mondtak, hanem mert ők velünk az akkori legjobb tudás szerint törődtek. Most meg már más a tudomány állása. Mire mi nagyszülők leszünk, megint más lesz. Egyébként három sarkalatos téma van szerintem, az egyik a szoptatás-tápszer, a másik az élelmiszerek bevezetésének ideje (tejtermék, gabona, stb.), harmadik pedig a szobatisztaság.
Szerintem mindháromban igen kemény voltam/vagyok, és kiálltam azért amit a védőnő/doktornő/internet triumvirátus hangoztatott. Hamar rám is hagyták és ezért hálás vagyok.
Szerencsére mindenki volt annyira intelligens, hogy hamar túltette magát a dolgon, és csak a jó részére koncentrált. Így sikerült kialakítani egy nagyon szoros nagyszülő-unoka kapcsolatot mindkét oldalon.
Mondjuk abban is szerencsések vagyunk, hogy maximálisan meg lehet bízni a nagyszülőkben. És mivel mindannyian imádják Balcsit, mi a lehető legjobban kihasználjuk ezt. Jó ez nekünk, a gyereknek és -remélem- a nagyszülőknek is.
Amiért pedig leírtam mindezt az az, hogy veregethetjük a földhöz a popónkat, hogy ilyen törődő nagyszülei vannak a gyereknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése