a fiúnk. Mert megijeszt a következő módszerrel. Becsukom a szemem, a tenyeremmel eltakarom az arcom, ő elbújik a fotel mögé, röhög, és mielőtt kinyitnám a szemem már jön is elő, előre teszi a kinyújtott karját (csak az egyiket, mint Luke, amikor mozgatni akar), a tenyerét kinyitja, és azt mondja: "Búúúú!". Hát, tényleg majd be sz@rok.
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
Bibis a cicike!
A gyerekem több, mint 3 napja nem kapott anyatejet. Elalszik délután, elalszik este. Két éjszakát végigaludt. Ma korábban kelt, de megkapta a pudingját (mondjuk eltartott egy óráig, mire kibökte, hogy éhes), és aludt tovább. Én elmorzsoltam egy könnycseppet, (ő még csak nem is sírt) de bőszen ragasztgatom sebtapasszal a cicikét, mert: "Cicike, néze! Bibi!" Ennyi.
Viszont, ha hazamegyünk le kell cserélni a kiságyát heverőre, mert egymás mellett alszunk. Cseberből...
2010. szeptember 26., vasárnap
Már azt hittétek, hogy megszabadultatok tőlem!
De nem.
Csak nem tudom rendesen (és legalább egy kicsit humorosan) összefoglalni azt a sok rémes dolgot, ami az elmúlt másfél hónapban velünk történt.
Rengeteg szörnyűségen mentünk keresztül.
El kellett mennünk nyaralni, a felújítás miatt ugye. Na azóta Alfonzo az USB-kulcsával üldöz. Mármint, hogy hova raktuk a kulcsát. Before we live. A TV asztalára b.meg.
De egyébként szép Nápoly, Amalfi, Sorrento, Nerano (ott laktunk, mielőtt we live), stb-stb. Jó volt az időnk, sokat fürödtünk. Sőt, Pompeiben fagyiztunk-ez szerintem kicsit morbid. Balibabával viszont nem volt már olyan egyszerű, mint tavaly. Akkor elég volt neki, hogy néha kivettük a babakocsiból, gyerekülésből, meg délelőtt fürödhetett. Most a következő vezényszavak hangoztak el egy nap kb. 50-szer: Dunaka! Oda! Ki! Dibdi! Baba! Duna! Neee! Odaka! A dunaka egyébként hintácska, a dibdi meg pizza. Én sem értem.
Aztán hazajöttünk. (azért nem ilyen egyszerűen, mert a 8:10-es járat 12:30-kor már fel is szállt-mert műszaki hiba- és gépet kellett cserélni/felszállt, belerepült egy madárraj, leszállt/javították a gépet egész éjszaka, de csak akkora lettek kész vele) És sírtunk, mert a lakás.... Hát az valami katasztrófa. Úgyhogy gyorsan tovább is álltunk, és most a VI. kerületben tengünk-lengük egy hete, meg még egy hétig.
Balibaba pedig ügyesokosszép, de ezt már mind tudjátok.
Csak nem tudom rendesen (és legalább egy kicsit humorosan) összefoglalni azt a sok rémes dolgot, ami az elmúlt másfél hónapban velünk történt.
Rengeteg szörnyűségen mentünk keresztül.
El kellett mennünk nyaralni, a felújítás miatt ugye. Na azóta Alfonzo az USB-kulcsával üldöz. Mármint, hogy hova raktuk a kulcsát. Before we live. A TV asztalára b.meg.
De egyébként szép Nápoly, Amalfi, Sorrento, Nerano (ott laktunk, mielőtt we live), stb-stb. Jó volt az időnk, sokat fürödtünk. Sőt, Pompeiben fagyiztunk-ez szerintem kicsit morbid. Balibabával viszont nem volt már olyan egyszerű, mint tavaly. Akkor elég volt neki, hogy néha kivettük a babakocsiból, gyerekülésből, meg délelőtt fürödhetett. Most a következő vezényszavak hangoztak el egy nap kb. 50-szer: Dunaka! Oda! Ki! Dibdi! Baba! Duna! Neee! Odaka! A dunaka egyébként hintácska, a dibdi meg pizza. Én sem értem.
Aztán hazajöttünk. (azért nem ilyen egyszerűen, mert a 8:10-es járat 12:30-kor már fel is szállt-mert műszaki hiba- és gépet kellett cserélni/felszállt, belerepült egy madárraj, leszállt/javították a gépet egész éjszaka, de csak akkora lettek kész vele) És sírtunk, mert a lakás.... Hát az valami katasztrófa. Úgyhogy gyorsan tovább is álltunk, és most a VI. kerületben tengünk-lengük egy hete, meg még egy hétig.
Balibaba pedig ügyesokosszép, de ezt már mind tudjátok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
