Nem, nem és nem!

Azt, hogy éjszaka nem alszik már szinte megszoktam. De most már nappal sem! Felkel reggel 7:45 körül, (előtte kelt 1, 3,4,5-kor) és lefekszik 22:00-kor. Közben alszik a szopik közben kb. 3x fél órát. Ennyi. Most a járókában nyűglődik mert nem tudja megkaparintani azt a rohadt lepkét. Ja, és dögfáradt. Akkor elkezd sírni, belehergeli magát, hogy neki milyen rossz sora van, és már csak az ölembe nyugszik meg. De ha már felvettem, akkor meg inkább játszunk mintsem aludjon. Egyébként a foghelye fáj. És a Chamomilla már nem elég. Úgyhogy jöhet a lidokain tartalmú Dentinox. Majd a válium, xanax.... Azt még nem tudom, hogy melyikünk fogja ezeket szedni...
Viszont elkezdett hernyózni. És halad vele. Néha ugyan hátra, ilyenkor az a feladatom, hogy közelítsem felé a tereptárgyakat, így lelkesítve őt. Mert ha nem éri el a labdát/könyvet/kólát/békát/csörgőt akkor ideges lesz.
Tegnapelőtt éjszaka az 1 és 3 órás kelés után felkelt négykor is. Sírt. Toltam az arcába a cicit kaját, de valószínűleg a hasa fájt, mert kiköpte és sírt tovább. Felvettem, ütögettem a popóját, de se puki se böfi. Gondoltam úgyis sír, hasra vágom (hason általában is sír), úgy minden gyorsan távozik belőle. Hasratettem, ellőtt egy sorozatot, nyöszörgött, leejtette a fejét. Ez fura volt. Közelebb hajolván hozzá, láttam, hogy alszik! Éppen felemelte a fejét, tett néhány mászó mozdulatot csukott szemmel, megint leejtette a fejét. Az arca (és orra) benn a matracban. Figyeltem, kap-e levegőt. Valószínűleg nem kapott, mert megint felemelte a fejét, mászott kettőt, leejtette, és így tovább. Erre kicsit ráuntam, (meg féltem, hogy zoxigénhiányos lesz megfullad), úgyhogy többé-kevésbé vigyázva a nyakára oldalt fordítottam a fejét. Így megnyugodott. Én is. Egészen addig, míg fej helyzetet nem akart változtatni. Mert az még nem megy neki.

Hát így telnek a napjaink.

U.i.: És akkor arról még nem írtam, hogy 5 órakor lelkesen felkeltettem az apját, hogy nézze:

a. hason alszik a gyerek,

b. mászik álmában.

Kedves Z. úgy elküldött a fenébe, mint macskát szarni!

Nyolc naposan még aludt-ilyen okosan!

Csendes szombat

A fiúk alszanak. Kedves Z. mostanában rengeteget dolgozik. Balcsi pedig fejlődik. Ezért van szükségük az alvásra. Ebből nyerik az energiát. Én nem alszom, (mostanában éjszaka sem) de nekem is kell energia. Szerintetek miből szerzem?!
Ha letelt a hat hónap, kipróbálok egy csodadiétát. Azt mondja, hogy négyszer annyi nap alatt fogyunk le, mint amennyi súlytöbbletünk van. (akkor 80 68 nap alatt lefogyok) Ez a ph-diéta. Azért vagyok kövér mert el van tolódva a sav-bázis egyensúlyom. És nem fogyózni kell, hanem lúgosítani. És a rosszul végzett torna hizlal. Annyi az egész, hogy ne egyél savasakat csak lúgosakat.
És akkor egy kivonat a lúgosító/savasító ételekről (a teljesség igénye nélkül):

Lúgosít:almabor, jóformán az összes zöldség/gyümölcs, a joghurt/savó a tejtermékek közül, ismeretlen gabonák, a húsételek közül pedig a csont és a vér.

Savasít: egyéb alkoholok, fűszerek, kávé, kakaó, méz, minden sajtféle, gabonaféle, húsféle- szóval minden ami finom.

Így tényleg 68 nap alatt fogok lefogyni.

Egyrészt... másrészt

Gazdasági informatika tankönyv:

"Egyrészt a modell tárgya lehet valamilyen cselekvés, gazdasági esemény bekövetkezése blablabla..., másrészt a modelltől elvárható, hogy a valóság lényegi elemeit tükrözze blablabla...."

Következetesen az egész könyvben az egyrészt-másrészt szókapcsolat volt kiemelve. Ebből aztán rögtön tudta az ember, mi a lényeg! A tanár is hasonlóan értelmesen tanított. Ja, hogy ő írta a könyvet? Bocsi.

Szóval:

Egyrészt tegnap hajnalban sem aludtunk.

Másrészt szintén tegnap elvezettem Hűvösvölgyig! Ami jelent egy falun áthaladást, egy körforgalmat, egy parkolást, kitolatást a parkolóból(!).

Ez teljesítmény. És részletesen elmesélem, természetesen pontokba szedve:

1. Napszemüveg átrakása Kedves Z. autójából az enyémbe. (Ez azért fontos mert a falu nyugatra van Bp-től. Reggel, ha bemegyünk szemünkbe süt a nap, délután is, ha hazajövünk. Ennek akkor lett igazán nagy jelentősége, amikor tavaly majdnem nekimentem a szembejövő busznak. Barnus mellettem ült, és csak azért nem ordított/imádkozott az az életéért, mert ő sem látott.

2. Suzuki átállítása az én méretemre.

3. Y-al kikanyarodni az udvarból (Meg vagy te őrülve?! Én nem tolatok!). Kb. 3-4- szer kellett korrigálni, de csak meglett.

4. Maga a vezetés! (Ez nekem kemény agymunka.) A falu határában már ment is a dolog, mert felszáradt a pára a napszemüvegemről...

5. Lekanyarodás a hűvösvölgyi boltba, ott enyhe pánik, mert: "Nincs hely a parkolóban... nincs hely a parkolóban..." Lett hely. Beálltam. Én.

6. Vásárlás. (Itt csak annyi kínos dolog történt, hogy csalással gyanúsítottak. 2008-as kajajeggyel akartam fizetni. Nem álltam le bizonygatni, hogy nem szemét vagyok, hanem rendetlen, lusta, stb. Bizonyos helyzetekben jobb, ha nem tudják az igazat, mert még kihívnák a GYIVI-t.)

7. Kiállás a parkolóból. (Erre büszke vagyok: tolattam, kormányoztam, váltottam...)

8. Beállás a sorba, ami arra vár, hogy a főútra kanyarodhasson. Kicsit később feltűnt, hogy a sor:

- egy nem járó motorú autóból áll,

- aminek a sofőrje újságot olvas.

9. Kikanyarodás a parkoló autó mögül.

10. Hazavezetés.

Legközelebb pénteken megyek! Óvakodjatok a zöld Suzukisoktól!

Az év képe:

Kedves GPRS!

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy az én bejegyzéseim nem sokban különböznek attól, amit az a nő ír abban a szennylapban. (Mármint pont annyira érdektelenek és nem viccesek.)
A jó hír viszont az, hogy az én bejegyzéseim nem jelennek meg újságban. Ennek örülhet:
-GPR- a fák miatt,
-GPRS(zerelme)- mert nem kell érte fizetni. És ha nem akarja, olvasni sem kell.

Viszont jobbak annak a nőnek a bejegyzései, mert:
- híres,
- szép,
- és minden bejegyzéshez rajzol egy lufifejű gyereket.

De miért is ne lenne jobb az övé, amikor ő:
- pénzt kap érte,
- pénzt kap érte,
- stb.

(Ezt szerintem később még kibontom, most viszont megyek fejni!)

Tegnap volt 5 hónapos!

És megint mentünk orvoshoz(múlt hónapban is hófordulókor voltunk), úgyhogy 7850 g van a kiskönyvében. (A mérleg mutatott 7990 g-ot is, de nem mertem azt bediktálni, mert Sinlac (tejpép szerű izé) receptet szerettem volna kérni, azzal az indokkal, hogy éhezik a gyerek. Természetesen nem kértem, mert nem mertem mert nem volt rá alkalom.) Minden rendben van vele, és ezért nem győzők elég hálás lenni.

Pénteken -mint tudjátok - nem sokat aludtunk. Napközben elgondolkodtam, hogy mi legyen a megoldás, és rájöttem. Biztos azért nem alszik, mert mi nem hagyjuk. Vagy biztos azért nem alszunk, mert ő nem hagy. Ennek a megoldása pedig csak egy dolog lehet: a külön szoba. Beszéltem Kedves Z-vel. Ő azt mondta, hogy tegyem ahogy jónak látom, bár szerinte még korai a dolog. (Azt hiszem mondott valami ilyesmit.) De én bátor ember vagyok, és szeretek pontokba foglalni, úgyhogy leírom a szombat este és vasárnap reggel között eltelt időszak főbb történéseit:

0. Előkészületek:Légzésfigyelő beüzemelve, összes ajtó nyitva, bébiőr bekapcsolva. (Ezt Kedves Z. tette, én túlzásnak éreztem, mert néha arra is beszercsegett, hogy Kedves Z. a nappaliban nyomogatta a billentyűket, úgyhogy egy idő után kikapcsoltam.)Egyébként a hálószobánkat a gyerekszobától 1 db gipszkarton fal választja el úgy, hogy a két ajtó között kb. 15 cm van. Tehát kimegyek a folyosóra: 2 lépés, megyek a folyosón: 1 lépés, bemegyek a gyerekhez: 2 lépés, összesen 5 lépés.

1. Este 20 és 21 között szopi a szobájában. Kb. 40 perc. Még ébren volt mikor leraktam a kiságyába, rámosolyogtam, megsimogattam, kimentem.
2. Közöltem Kedves Z-vel, hogy kemény éjszaka lesz, majd elmentem lefeküdni, hogy minél többet aludhassak az első jelzésig, amire úgy 1/4 óra múlva számítottam.
3. Kb. 21:30 körül lefeküdtem és füleltem. Gyerekszobából semmi hang nem szűrődött ki. Semmi. Semmi. Eltelt a negyed óra. Semmi. Fél óra. Semmi. Egy óra. Akkor már kicsit ideges voltam, hogy aludni kéne. De vártam a sírást. 3/4 23 körül feladta a szervezetem, elaludtam. majd keltem arra, hogy Kedves Z. 24:00-kor befejezettnek tekinti az : "Egész éjjel dolgozni fogok!" munkáját, és jön aludni. Ez az ébredés megint elvett egy fél órát az életemből!
4. És hajnali kettőkor kipattantak a szemeim, már emeltem fel a paplanomat, mikor meghallottam a teljesen normális: "Éhes vagyok!"-sírást világ legpanaszosabb sírását (mert magányos volt és félt).

5. Kivettem az ágyából, bevittem a miénkbe, és megkértem Kedves Z-t, hogy hozza át a kiságyát a hálószobánkba, mert Balcsi még nem érett meg a külön alvásra.

És arra is rájöttem, hogy nem erőltetem a különalvást addig, míg az alábbi jelet nem tapasztalom, (ekkor már elég érett lesz): "Anya, én miért nem aludhatok a saját szobámban?"

Ebben a szerkóban ment a dokinénihez.