Ja, tud járni...

Basszus, erről elfelejtettem írni! 27-én vasárnap teljesen egyedül megtett legalább hat lépést, jobbra-balra, előre-hátra dőlöngélve, de bátran, ügyesen!



Most meg lázas, beteg... És én annyira féltem!

Beszélni is tud

"Adoda!", "ODA!", "Tátá"-cica, "Mamama"(nagymama), "Ana"-ha valakihez menni akar,megszeretgettetni magát, "Anya"-ha tényleg engem akar, "Apa" is sikerült már néhányszor. Egyenlőre ennyivel operál, és persze mindig eléri/megkapja amit/akit akar.

Boldog Karácsony(t)!

Még csak 25-e van, de olyan sűrű volt ez a két-három nap, hogy úgy érzem, egy hónapja ünneplünk már. De ezt nem panaszként...

Vegyük az ajándékokat:

Balcsi kapott szánkót (nagyon szuper), Thomas-os mozdonyt, porszívót (szívének legkedvesebb játéka), két dömpert, favonatot, Thomas-os vonatkészletet, pulóvert, sapkát, kesztyűt, sálat, hálózsákot, könyvet, kockát, FP interaktív macit, stb. Tetszenek neki a karácsonyfák, de nem nagyon rombolja őket. A Karácsonyi Fényeket (ablakra ragasztott fényfüzéreket) viszont minden reggel követeli.

Eddig nagyon jók az ünnepek,-leszámítva, hogy Barnushoz 24-e este ki kellett hívni az ügyeletet mert eszméletlenre itta magát˛ 40 felett volt a láza, és hini, és ki tudja-de most már ő is jobban van- remélem így is marad!

Most vegyük a mindennapokat.

Ügyesen mászik, (most már egyáltalán nem kúszik) ügyesen jár a járássegítőjével, és kísérleti jelleggel lép egy-két lépést is, ha szorosan ott vagyunk körülötte, és belénk tud kapaszkodni.

Nagyon szereti a képeskönyveket.

Amikor múlt héten leesett a hó, kikövetelte, hogy menjünk sétálni reggeli előtt. Mentünk.

Az autóban most már egyedül ül hátul és remekül elnézelődik.

Az alvás tragédia, de én vagyok érte a felelős, tudom.

Ja, voltunk neurológusnál és gyógyultnak nyilváníttatott.

És csip-csip csókázik, és kis lüke (ha valamiben megüti magát mindig rámutat a tettesre-gondolom, hogy rendszabályozzuk meg), de ravasz is ("véletlenül" mindig arra dobódik a labda amerre egyébként nem lenne szabad mennie). Kezd énekelgetni, egyre többet "beszél". Szóval egy tündér-világlegszebb-legaranyosabbbabája.

Az átnevelés második éjszakája

Tegnap napközben elolvastam az interneten fellelhető összes szakirodalmat. Felvérteztem magam, mert eddig ősanya voltam, és kötődő nevelés meg mifene, de mostantól tudatos anya leszek, és ez mindannyiunk érdeke, és egyébként is káros az együttalvás, meg az olyan hippi dolog, a trendi gyerekek végigalusszák az éjszakát a saját szobájukban, hagyják a trendi szüleiket magánéletet élni. Mindent megbeszéltünk Kedves Z-vel, hogy mikor, ki, mit fog csinálni. Éjfélig övé a gyerek, utána az enyém, de ha nagyon sír átveszi. A cél, hogy hajnali ötig ne szopjon, és ne aludjon a mi ágyunkba. Balcsi felkelt 11-kor, Kedves Z tette a dolgát, hamar vissza is aludt. Aztán felkelt fél háromkor. Sírt, kivettem az ágyból, a vállamon pihegett, és én megpróbáltam megitatni. Itt ronthattam el. Ivott, aztán várta a folytatást. Mivel nem jött, elkezdődött a balhé. Mikor már kb. 5 perce üvöltött az ölembe, gondoltam beszélek Kedves Z-vel, hogy most ez már az a része, amikor én nem bírok vele, és át kéne vennie. Ő pedig közölte, hogy vigyem be a gyereket a hitvesi ágyba. "De akkor szopni is fog!"-mondtam erre. "Nem baj!"-mondta erre ő. Hát így esett...

Szopás, szívás újra

Azoknak, akik nem tudtak aludni a sajnálattól, hogy most akkor szegény Jix szülinapja...írom, hogy a vasárnapi nap kárpótolt. (Bár férjtől és fiútól ajándékot nem kaptam.) Volt nagy ünneplés (2) tortaszeletek (sok) gyertyák (3-as és 1-es szám).

Most szombaton pedig megint találkoztunk Babuval és Bibivel. (Ők tehetnek arról, hogy a gyerek kiságya átkerült a gyerekszobába.) Úgyhogy most megtanulunk leszokni az éjszakai szopiról. Úgyhogy nem alszunk. Sírunk. Mindhárman.

A terv a következő: este-reggel, napközben az alváshoz szopi, éjszaka alvás nyikkanás nélkül.

Tényadatok:

2009.11.29, első nap: 4-szer kelt. 1. 12:00 +/- 5 perc, 15 perc ébrenlét (4 puki), 2. 01:30 +/- 5 perc, 5 perc ébrenlét, 3. 03:00 +/-5 perc, 25 perc ébrenlét. 4. 05:00 +/- 5 perc, kb. 45 perc ébrenlét, a szopi után 15 percig. Kedves Z. altatta vissza, kivéve az utolsónál. Reggel 1/2 6-kor kapta az első szopit, akkor mikor megszólalt a telefonos ébresztő.

Próbáljuk ezt a pavlovi vonalat erősíteni.

Ma van a szülinapom pom...pororompom

Csak három dolog miatt vagyok csalódott:
1.Nem kaptam ajándékot a férjemtől, és tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem kell, de azért örültem volna valaminek.
2.A fiamtól sem kaptam ajándékot (természetesen a férjemnek kellett volna beszereznie), ez viszont tényleg szarul esik.
3.Az apám nem szólt, hogy máról holnapra rakták a köszöntő bulimat. Jelzem, mi holnapra már eligérkeztünk anyósékhoz.

Az öcsémmel ma még nem találkoztam... Szerencsémre.

Kicsinyes vagyok????

Este, mikor béke és nyugalom van

Balibaba alszik a szobájában, Kedves Z. olvasgat dolgozik a nappaliban lévő gépen, én meg a hálószobában. Mielőtt bebújnék az ágyba, kinézek az ablakon "Utcára nyílik a kocsmaajtó", és megnézem, hány házban ég még a villany. Ilyenkor átfut az agyamon, hogy vajon a szembeszomszédok- ahol három(!) kisfiú van- alszanak-e, vagy mi van a régi házunkban (pont látom a régi szobám ablakát), és így tovább. Mikor végre tényleg ágyba kerülök és nem alszom el rögtön, azon is elgondolkodom, hogy milyen szerencsés vagyok. Mert van fedél a fejünk felett, tudunk fűteni, van ételünk (sok is), egészségesek vagyunk, -Per pillanat nem tudunk semmilyen betegségünkről!- szól pesszimista Jix, Kedves Z-nek van munkája (sok is), már mosogatógépem is van. Úgyhogy nyugodtan ráléphetek a 3. szintre.
Tehát ez egy olyan levél Tőlem Neked, amiben arra bíztatlak, hogy vedd fel velem a kapcsolatot. Ha nem teszed, a levél automatikusan megsemmisíti Önmagát, ill. elkezd éneklő angyalkákat küldeni Neked! Aki nem küldi tovább 564 embernek válaszol...öööö... nem a barátom?! És holnap 14:25 +/- 3 perckor a szerelem sem fog rátalálni. Na!

13 hónapos

Az egyéves státuszon csak a mozgás miatt égtünk, minden másban korának megfelelően teljesít. Méretek: 83 cm, 10,6x kg.
Azóta megtáltosodott. Múlt hét csütörtökön elkezdett mászni. Még nem tud sokat egyszerre, de ennek a kevésnek is nagyon örülünk. Előző hétvégén felállt, most már abban is egyre ügyesebb. Áttört a jobb alsó foga és a bal felső is.
Újra tud csettinteni a nyelvével, megmondja mit mond a kiskutya és a tehén(?), sőt a csacsit is utánozza, csak eddig mindig azt hittük, hogy olyankor baj van, mert levegőért kapkod.(Mint a csacsi-szerinte). Tud egyedül inni a csőrös poharából, tud inni pohárból, ha fogják neki, szeret (de nem tud) egyedül enni. Huncutkodik: ha valamit nem vehet a szájába, úgy csinál, mintha mégis akarná, és várja a hatást. A szélturbinák a nagy kedvencei. És minden játéka ami forog.
Az éjszakák rettentő nehezek, de -mivel 3 foga jön egyszerre-, ez nem is csoda. Kezdi érvényesítgetni az akaratát, főleg a lefekvés kemény, ha szerinte nem kell aludni, akkor annak egy fél órás hisztivel hangot is ad. Ráadásul úgy, hogy közben szopi van, ének, altató, ringatás, minden, amit el lehet képzelni.
Problémák: evés, ami szerinte a világ legunalmasabb dolga (ebben nem az anyjára hasonlít), és az (nem)alvás.
Képek:

Ébredés után











Anyja fia








Kiöltözve, másodunokatesóval Majával, aki nem mellesleg nagyon kedvesen/óvatosan bánt vele, így pillanatok alatt Félisten státuszba került.

Mi rontottuk el!

Először is, tényleg én mi rontottuk el. Egyre több helyen köszön vissza az a tény, hogy akkortól alussza végig az éjszakát a baba mikortól nem szopik. Tehát a megoldás végtelenül egyszerű. Lenne, ha nem az lenne, hogy le kell szoktatni a szopiról. Ez kb. olyan mintha egy masszív alkoholistát próbálnál leszoktatni. Szenvedés nélkül nem megy. A kérdés pedig az, hogy megéri-e. Úgyhogy jöjjenek a pontok pro és kontra.
Ha sikerül leszoktatni:
1. akár végigaludhatnánk az éjszakát a saját ágyainkban,
2. talán elkezdenék tényleg fogyni, (Ne ringassam magam hiú ábrándokba?)
3. tudna máshol is aludni. (Pl.: nagyszülőknél egy-egy napra.)
Ez csupa praktikus dolog.
De félek a leszoktatástól mert:
1. hihetetlen módon ragaszkodik a szopihoz,
2. nagyon igénybe kellene vennem Kedves Z-t, mert neki kellene éjszaka megnyugtatnia, nem a tejszagú anyjának.
3. nem tudom, hogy megérné-e egyáltalán, hiszen igazából egyetlen ok miatt kezdett foglalkoztani a leszoktatás gondolata. Ezt majd később meg is osztom... Most megyek, mert felkelt a zsarnokom fiam.

Gyorshír: Végre-végre áttört. Jobb felső metszője van a gyereknek. És készülődik mellé a párja.

10 dolog...

...amit imádok benne.

1. Ahogy énekel és táncol.

2. Ahogy felvonja a szemöldökét, felcsillan a szeme és elmosolyodik, amikor rájön, hogy akkor éppen valami élvezetes történik vele. Pl.: finom ételt eszik/jót játszik.

3. Ahogy menekül és közben röhög, amikor kergetőzünk.

4. Ahogy azt mondja: "Nemnemnem...!"

5. Ahogy a fejére húzza a takarót, mikor el akar aludni.

6. Ahogy rászól a légyre, amiért elrepült és ő nem tudta megfogni.

7. Ahogy lelkesen mutogatja a neki tetsző dolgokat. (Pl.: falevelek, szélturbinák)

8. Azt az elégedett mosolyt, amit akkor kapok, mikor végre átviszem az ágyából a sajátunkba.

9. Ahogy rászól a nagybátyjára, hogy javítsa meg a dömperét vagy fújjon már neki buborékot.

10. Amikor sír még valami miatt, ami már nem is probléma, de azért még nyomatékosítja, hogy az neki rossz.

Elmúlt egy éves!

Bizony, elmúlt egy éves, és kicsit be is sűrűsödött az elmúlt két hét. Mentek az unokatestvéremék, jött helyettük Z. Manci (végre-végre). Megvolt a szülinapi ünnepség, ajándékok, kb. 5 torta. Aztán megfázás, kiütések (B. mostanában a Pötyi névre hallgat.). Újra ketten aludtunk a franciágyban (mármint Balcsi és én).

Balcsi igazi nagyfiú lett. Példák:

Evés: eszi: csokitorta, párizsi vajaskenyérrel, joghurt, túrógombóc és húsleves. Nem eszi: anyja által gondosan elkészített banántorta, gyümölcsök.

Alvás: Betegségére való tekintettel velem a franciaágyban, marhára élvezi, hogy nagy helye van, volt olyan reggel, hogy teljesen megfordult (fejjel lefelé, ha értitek mire gondolok). Napközben egy nagyobbat alszik délelőtt, egy kisebbet délután.

Beszéd: A szokásosak, bár mostanában nem mondja, hogy baba. Ellenben van egy anyának hangzó szó, ezt akkor üvölti, ha valamilyen bántalmazás miatt méltatlankodik (pl.: bekerül az etetőszékébe, tisztába akarom tenni, bekerül a járókába, pedig ő nem is akart, öltöztetem, vetkőztetem, stb.)

Mozgás: Bár még mindig nem mászik, tegnap este annyi mindent mutatott a repertoárjából, hogy csak lestem. Pl.: simán felkapaszkodott ülésből állásba, térdelésből leült, hasalásból felkapaszkodott térdelésbe. Ezt kb. 5 perc alatt produkálta. Azóta semmi.

Kismozgás: Elkezdték érdekelni a gombok, zippzárak.
Társasélet: Mindenkit szeret, mindenkivel kedves. Imádja a tömeget maga körül, ha mindenki őt figyeli.

És látszik a két felső metszőfoga! Lesz foga a gyereknek, juhé!
És akkor néhány kép a két napig tartó ünnepléssorozatról:

Néhány megjegyzés a képekhez:
1. Az első két képen (ahol a anyai nagyapjáéknál látható) a hentesszerkó a ruházata védelme érdekében került rá.
2. A harmadik és a negyedik-ötödik képen lévő menekült- és yuppie (RL pulcsi van rajta, bocs) gyerek egy és ugyanaz.
3. A harmadik képen látható menekülttábor a házunk terasza. (Igen, ezért nem hívok meg soha senkit.)

Hámozom a szőlőt, babám!

És magozom is. Így ehet belőle Bali is. És ő nem irigy, ad nekem is. Berakja a számba, beigazgatja (garatig nyomja) nehogy kiessen és várja, hogy kezdjem rágni.

Egyébként kezd összeállni a hetirendje, 3 napra van már fix elfoglaltsága.

Hétfő: Dévény (ez annyira nem örvendetes, de legalább program, és mivel nekünk kell menni, elég hosszú is.)

Kedd: babaúszás (már háromfajta merülést tud!)

Szerda: zenebölcsi. Ezen a héten voltunk először, pislogtunk is rendesen. Ő azért, mert tetszett neki, én azért, mert az összes baba (a kilenc hónapos is) tudott járni, csak az én fiam nem, ennek következménye a hétfői program. Amint kijöttünk a foglalkozásról, már tárcsáztam is, és kb. ezt mondtam volna:"Szia Ági! Mennyi alkalom kell ahhoz, hogy jövő hét szerdára biztonsággal járni/mászni/ülni tudjon?" ... "És ha beköltöznénk egy hétre a rendelőbe?" ..."Néhányat szerintem éjszaka is lehet csinálni!" De nem tettem, egy időpontot kértem egyelőre.

Babaúszás merülések típusai felsorolás:

1. Medence szélén ül, onnan bevesz a víz alá. Eredmény: meglepődött, szemrehányó tekintet.

2. Viszem magam mellett, leviszem a víz alá. Eredmény: lásd 1. pont, + hüppögés.

3. Viszem magam mellett, hasa alól elveszem a kezem, és rávezetem a kinyújtott karomra a víz alatt. Eredmény: lásd 1. pont, + éktelen ordítás, hogy hogy is mertem én ezt megcsinálni egy ilyen ártatlan kisbabával.

Férfilogika

"Túl nagy és erős!"- hangzott Kedves Z. válasza arra a kérdésre, hogy ő honnan tudta, hogy a 24-ben (minden este nézünk egy részt egy sorozatból) a családapa nem is az, hanem gyilkos. Nekem akkor esett le, amikor már olyan megoldásokkal élt a rendező, hogy csak a hülye nem jött volna rá. Volt nagy AHA-élményem! De a lényeg, hogy Kedves Z. szerint egy családapának kicsinek és gyengének kell lennie. Pedig ő nem is gyenge.

Anyatigris

Kb. több mint másfél órája keltem (6:15), úgyhogy kicsit fáradt vagyok. De most gyerek alszik, és én itt ülök a kávé-tea-muffin(tegnap vendégek voltak)-körtekombó mellett, kortyolgatok, szürcsölgetek, nekem jó!
Van időm, előveszek hát egy már régóta megírásra váró témát, ezt az anyatigris dolgot. Álmomban ugyanis szíven szúrtak engem és még kilenc velem lakó embert (rokont?). Csak úgy. A tettest nem lehetett elkapni, de megígérte, hogy két hét múlva szíven szúrja a maradék tíz velem lakó embert (családtagot). (nem kellett volna lefekvés előtt megenni azt a két muffint barackot) Az álom a továbbiakban az erre való felkészülésről szólt, pl. vettem egy vizslát! Azt soha nem fogom megtudni, hogy mely őrző-védő funkciója miatt, mert felébresztett a gyerek. Így míg visszaaltattam, gondolkodhattam azon, hogy mit tennék, ha valaki őt akarná bántani. Röviden: mindent és bármit. Viszont hosszú perceim vannak arra, hogy ezeket a képeket jól átgondoljam. Ennek következtében egy vérengző vadállattá válok hajnali kettő és négy között valamikor. Néha többször is. Olyankor még jobban vérengzek.
Így aztán igaza lett egy kolléganőmnek a hárombetűsből (I-nek,-már egy négybetűsnél dolgozik), aki arra a megfellebbezhetetlen kijelentésemre, melyet huszonévesen követtem el, miszerint: „Én soha nem lennék képes embert ölni!” azt mondta: „Várd meg, amíg gyereked lesz!”- és nem arra gondolt, hogy a gyerekemet, ha idegesít, meg nem hagy aludni,…?! Nem, ugye nem?!

Egy ilyen volt (majdnem egy hónapos)... ...ilyen lett (majdnem 11 hónapos) összeállítás.

11 hónapos

Paraméterek:
Súly: 10...kg
Hosszúság: 81-83 cm
Nagymozgás: kúszik, kutyázik, bár még a könyökén, ha valahonnan (hasizomból) sikerül magát feltornáznia, gyönyörűen ül.
Kismozgás: hajszálat csippent, dolgokat szépen kivesz, vissza még nem tudja rakni, könyvet lapoz, tapintós könyvet simogat.
Beszédértés: jeles. Érti, hogy katica, lámpa, leesett, labda, lassan érti az "Add ide!" mondatot, ismeri a szobája falán lévő összes állatot.
Beszéd: Baba (értelme nélkül), nemnem, dede (értelmével), ana-ana( szabad fordításban: anya, még szabadabban: csináld/add/hozd/vidd/kell stb.)
Étkezés: négyszer nappal. 1 gabona, 1 főzelék, 1 gyümölcs, 1 tejpép
Alvás: most megint nagyon nehéz. félóránként kelt éjféltől. Lehet, hogy a brokkoli és/vagy a répa a ludas?
Játék: mindegy, csak forogjon a kereke, mindegy, csak szét lehessen szedni, mindegy, csak be lehessen venni a szájába.
Napirend: a jól beállított napirendünknek -de. 2 órát alszik- kezd befellegzeni, de. nem alszik semmit, max. fél órát. Ezen dolgozni kell, mert jóformán az az egyetlen időszak, mikor házimunkát tudok végezni, esetleg 20 percet tornázni tudok.
Mindemellett egy 50-es fejű tündér.

Miért aludtunk rosszul?

Éjjel vihar volt. Fújt a szél, és a huzat csapkodta az ablakot. Mivel Balcsi felkelt szopni, gondoltam szólok Kedves Z-nek, hogy csukja be őket, mert ő fekszik az ágy szélén és úgyis ébren van. Mivel mégsem volt, kicsit nehezményezte a dolgot és ennek hangot is adott. Ma reggel bocsánatot kért azzal, hogy rosszat álmodott, villám csapott a házba, meg ilyenek: "Nem is mondom!"-mondta. És én nem követeltem, hogy de-de mégis, borzongjon a fantáziám, mert pontosan el tudtam képzelni, hogy miket álmodhatott.
Mert tegnap megnéztük az Elcserélt életek c. filmet. És jó lett volna, ha:
-Nem hangsúlyozzák ki, hogy igaz történet, mert akkor az ember legyint, hogy ilyen az életben úgysem történhet (mint az öreg székely a Csillagok háborújára).
-A film felénél nem derül ki egy olyan dolog, amitől kezdve rohadtul nem lesz érdekes, hogy milyen megaláztatásokon megy keresztül A.J. és milyen korrupt/szemét/érzéketlen az LAPD.
-És innentől kezdve nem az motoszkált volna a fejemben, hogy hogyan zárom el a fiam a külvilágtól hermetikusan és ÖRÖKRE, mert neki csak úgy biztonságos.(Lehet, hogy az öreg Josef F. is látta a filmet olvasta a történetet, és csak meg akarta óvni a lányát? )
És de, értettem a film egyik/nagy mondanivalóját, hogy a rendőrség milyen töketlen/tehetetlen, mert az akar lenni, de ez fel sem tűnt, mert azt gondolom, hogy a rendőrség általában ilyen. De J.M. megint jó volt nagyon.

FYI

Kedves Z. találta, és azóta ezzel is bőszen játszunk. Én big beat és worldbeat rajongó vagyok! Kedves Z. a goáért van oda.És te?

Érik a gyümölcs...

És potyog le mindenhonnan. Ill. be mindenhová. Úgyhogy a napjaink vigasztalással és a sérülések felmérésével telnek. Szerencsére a gyümölcs még első osztályú és vígan növekszik. Viszont megint be kell ismernem, hogy a tapasztaltaknak igazuk volt abban, hogy ha a gyerek képes lesz az önálló helyváltoztatásra, akkor a gyerek szüleinek semmire nem lesz idejük. Illusztrálom pár mondattal mire is gondolok:

-Menjünk ki a nappaliba, te játssz a szőnyegen, én addig gyorsan elmosogatok.

Egy perc múlva mosogatóleves kézzel: -Cicacicacica, mit csinálsz? Nem szabad nyomogatni a számítógépet/videót/DVD lejátszót/,benyúlni a videóba/számítógépbe/konnektorba... Gyere itt a gyönyörű labdád/kockád/dömpered/xilofonod/könyved, játsszunk azzal.

Öt perc múlva: - Anya visszamegy, gyorsan elmosogat, meg felteszi főni az ebéded! Jó?

Egy perc múlva:-Cicacicacica.....

És a délutáni alvása közben sem tudom mindezt megcsinálni mert vagy olyan szerencsés vagyok, hogy az ölemben alszik el és nem tudom letenni, vagy sikerül letenni és akkor néma csöndben kell maradni, különben...

Végezetül egy kép az akkor még határozottan zöld gyümölcsről:





















U.i: Mondd ki, hogy: Strasszos strucc sztreccs cucc.

Seggbe rúgom az öcsémet, hejj!

Míg mi a toszkánok idegeit téptük, ez a hülyegyerek (Barnusnak álcázva) nálunk lakott. Ennek megállapítása a következő jelekből történt:
1. Egy ki nem dobott konzervtető a konyhapulton.
2. Valamilyen értelmetlen üzenet egy olajos-de-már-gyógyulófélben lévő konyharuháról- (tönkretette, és most próbálja eltüntetni a nyomokat.)
3. Elfogyott egy doboz(!) kávé!
4. Olyan tejünk van, amilyet soha nem veszünk.
5. Egy zacskó szemét, ami valamilyen oknál fogva megtorpant az étkezőasztalnál, és nem ment tovább egy tapodtat sem.
6. Olyan tányérok és edények kerültek hozzánk, amik nem a mi tulajdonunkat képzik.
7. Kifogyott a tusfürdőm.
8. Ja, a tábla csoki maradék fele is elfogyott, de hogy nem legyen feltűnő, a csomagolópapírja nem dobódott ki!
9. Túl sok vesszőt használok!
10. Koszos a konyhapult, a konyhacsempe, a lakás!
És a legdühítőbb, hogy mindezek mellett nem volt képes meglocsolni a virágokat. Ezért dögöljön meg megdöglöttek.

Ezek már megint itt vannak?!

Igen. Hazajöttünk, pedig megint nem annyira akartunk.
Képek:
Balibaba Montepulcianóban ...
...
és Pisában is jól érzi magát.

Hurrá, (megint) nyaralunk!

Gyors pontokba foglalás:

1. Megyünk ide és ide 3 ill. 7 napra.

2. Balcsinak jön a foga, ez és ez a 4-es szám a nyerő), úgyhogy nem nagyon alszunk.

3. Hétvége óta ezen és ezen röhögünk.

Már ha érdekel...(egyáltalán bárkit, olvassa bárki, kíváncsi ránk bárki, stb.)

"Én le nem teszem a kezem! Tiszta kosz szösz a padló!"

Soha többet

Nem dicsekszem azzal, hogy hajnali háromkor ébred legkorábban, hogy van napirendünk, hogy napközben 3, 3 és fél órákat alszik. Mert mióta ezt ide leírtam, mintha elfújták volna. Éjjel egykor kel először, aztán még háromszor legalább, napközben semmit nem alszik, ráadásul a saját játékai sem érdekes már, de tud kúszni-ugyebár-ezt vártad hónapok óta, te hülye liba, úgyhogy semmi nincs biztonságban tőle, és ő sincs biztonságban.

Ebből következően a blog tartalma innentől kezdve vegytiszta nyavalygás lesz! Ill. Balibaba baleseteinek tényszerű dokumentációja. Most például itt vagyunk a franciaágyban és az orcseppjét rágcsálja, a papírt már teljesen leszopogatta róla. Az orcsepp (és a papírja) gyógyszertári, én nem aggódom.

Hétvégén el kell menni 86-os nadrágokat venni neki. Félelmetes! Mert nincs nadrágja. És nem is vakond

10 hónapos

Ma. és kúszik. Most a szobájában a laminált padlón, ahol rajta kívül van egy dömper, két autó, 4 kislabda, két popsikrém, egy kavicsokkal teli műanyag flakon (a fürdetőkrémjét kevertük ebben régen), egy gyógynövényes doboz( More Milk), 6 habtapi + a kiszedhető alaktrészek, a habtapi tároló, két szemetes (külön a bűzzáró a kakás pelusoknak) és az anyja lába. Ezekkel játszhat. Ezzel szemben játszik/játszani akar az ágyára csíptetett lámpa zsinórjával, a számítógép kábelével és a bébiőr zsinórjával. (Ezt már magára is rántotta. )

Kb. 81-84 cm, kb 10 kg. És most már nagyon okosszépügyes. Kúszik, magyaráz, próbálja utánozni a kakashangot, minket, van humorérzéke. Van kedvenc mondókája, imád fürdeni (mindenhol, mindenben), utálja az etetőszékét,

Alvás-Evés:Két napja 21.30 körül elalszik, 3-kor kel először, majd 5, 7, 8. Előtte rémesek voltak az éjszakáink, volt hogy éjféltől óránként kelt. Pukigondok. Aminek oka valószínüleg, hogy túletettem csöppet. Most háromszor eszik szilárdat:tejpép reggelire, főzelék ebédre, gyümölcs valamivel dúsítva vacsira, és szopizik elalvás előtt, meg amikor ébred. Úgy tűnik, ez kevésbé megterhelő a gyomrának.

Napirend:Napközben két nagyot és egy kicsit alszik: 10-11 től 12-13-ig 15-től-16-ig, ill. a délutáni sétánál még néha fél órát. Este nyolctól kezdjük a fürdetés nevű egy órás szeánszot. Evésidők: 08-09, 13-14, 18-19.

Mindenkivel barátságos, bár kezd előjönni nála egy szégyenlős félmosolyos elbújás anya/apa válla mögé ha idegenek szólnak hozzá.

Voltunk vele neurológusnál is, minden OK, de azért mutattak tornagyakorlatokat, úgyhogy bőszen tornázunk.

Beszámoló az elmúlt három hétről

Alcím: Betegség, nyaralás, nagypapa.

Balibaba beteg. Lázas, de nincs megfázva. A doktornő azt mondta, hogy addig nem adna gyógyszert, amíg nem tudja mi a baj. Én arra gondoltam, hogy ez rossz hozzáállás. Kezelje mindenre: Lupusra, újinfluenzára, rotavírusra, stb., az egyik majd hatni fog. (És azonnal jegyezzék elő májátültetésre.) Mert én ezt tanultam a Mestertől.
B. egyébként hősiesen viseli a betegségét. Fekszik, vagy az ölünkben piheg. Mi meg próbáljuk csillapítani a lázát. Éjszaka természetesen mellettem alszik. Tegnap éjjel szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha. Csak úgy volt hajlandó elaludni, ha átöleltem. Mára jobban lett, és simán eldobta -rúgta a kezem. azon kívül, hogy lázas, egyetlen tünete van még: hány. Nem sokat, csak jelzésértékkel és szelektálva: csak az általam főzött főzeléket. (Üveges babakaja, gyümölcs simán csúszik.)

Nyaralás és B.

A fiam szerelmes lett. Szerelme viszonzatlan maradt. Azóta kapott három kisautót. Nem vigasztalásként, hanem a nemi identitásának erősítése érdekében, ugyanis némi aggodalomra adott okot, hogy szerelmének tárgya a helyi úszómester volt. Piros nadrágban. Ha B. meglátta, bohóckodhattam a medencében, dobálhattam a labdákat, rám se hederített, csak nézte-nézte az úszómestert, aki meg rá se hederített. Ez egyébként mindig így van, az kell akit nem kaphatsz meg. Ha B. most dönthetne sorsáról, valószínűleg úszómester lenne. Nem csak az egyenruha miatt, hanem az érdekes munkakör miatt is. (És itt most nem arra gondolok, hogy csini lányokat kell kimenteni a fagyos és rettenetesen veszélyes medencéből, hanem arra, hogy milyen izgalmas munka minden este rendbetenni a nyugágyakat a rajtuk levő kék matraccal együtt. És B. csak azt nem értette az egészből, hogy ha ez a bácsi ilyen ügyesen tudja pakolgatni a ezeket a gyönyörű dolgokat és ott a lehetőség, akkor miért nem rágja meg őket?)

És végül a Nagypapáról pár szó. Leszögezem, hogy nagyon szereti az unokáját. Mindent megtenne érte. De ha eljön az ideje, nála sem fogja tudni, hogy melyik osztályba jár(világéletemben B- s voltam, ő következetesen az A-s, később a D-s szülőire akart menni). Beszélgetés L.P-vel, a fővállalkozójával, akinek van utánfutója:

-Unoka mászik már?

-Igen. (még csak kúszik-szerk. megj.)

- Felállt már?

Iszonyú méltatlan-hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget- hangon: -Dehogyis! Még csak nyolc (!) hónapos!

Visszajöttünk,...

...de minek?

Jó volt nagyon. Van rá néhány képi bizonyíték is.

Most már tényleg megyünk

Bőröndök nagyjából kész vannak. Az idegeim is. Az agyamban három gondolat cirkulál folyamatosan:"Itthon fogjuk hagyni a ... mindent!"..."Igazából mindegy is, mert úgyis lezuhan a gép!"... "De ha mégsem zuhan le, az egész nyaralás el lesz b..va, mert itthon hagytuk a ...-t!"

Ráadásul hajnali egykor indul a gép, ami azt jelenti, hogy Balcsi a 22 órás szopi után nem a kiságyába, hanem a gyerekülésbe köt ki.

Balcsi holnap lesz kilenc hónapos. És ki tudja mondani, hogy apa! Tényleg! Ja, és babauszi nevű fedő tevékenység alatt próbálom a gyereket kétéltűvé nevelni, egyenlőre úgy tűnik, ő is akarja. Ha vizet lát beindul az: "Ö...Ö!", ami szabad fordításban: "Menjünk már be abba az izébe, mert ott tudok mozogni, és nem vagyok partra vetett hal!"

Balcsi kész

"Akkor most megyünk nyaralni? Vagy nem?"

"Vagy mi van?!"

Prodigy

Több, mint tíz évvel ezelőtt a Prodigy meg én így (kisujjak összefűzve) voltunk. Szerintem. Akkor még híresek voltak, és meg merték lépni azt, hogy nem jöttek el a Szigetre (mert féltek, hogy lezuhan a repülőjük - ugye, milyen sok bennünk a közös). Most, hogy öregek, évi két-háromszor látogatnak hozzánk különböző rendezvényekre (autóval, gondolom, mert nincs pénz repcsire), és én ilyenkor mindig elábrándozom, hogy ki kéne menni a koncertjükre, de nem teszem, mert öreg, kövér és ronda vagyok, terhes vagyok, vagy gyerekem van, akiről gondoskodni kell.
De foglalkoztat a gondolat, melynek ékes bizonyítéka az alábbi álom: Fellépnek a mellettünk lévő erdőben, mi éppen sétálunk a koncert helyszínére, és nagyon izgatott vagyok, de közben azon gondolkozom, hogy:
1.) Ki fogja összeszedni a szemetet a koncert után?
2.) Mikor fog újra kinőni a táncolók által eltaposott fű?

Még egy kis P. Nagyon bánt, hogy most mikor pénzem lenne rá (mert kapok gyest keresek, )lehetőségem nincs ellátogatni a koncertjeikre. De erre is van megoldás. Megbeszéltük Kedves Z-vel, hogy egyszer összegyűjtünk annyi pénzt, hogy meg tudjuk őket hívni egy házi koncert erejéig. Erre valószínűleg akkor kerül majd sor, mikor mi negyven ők ötven évesek lesznek. (Addigra annyira szarul fog nekik menni, hogy koszt/kvártély (?)/napi drog adagért, bárhol fellépnek majd.) Szép lesz.

És Balcsi az utazóágyban, mert péntek este felavattuk ( Kedves Z. háromnegyed órán keresztül próbálta felállítani összerakni) rokon kislány ballagásából kifolyólag:

A nevelőeszköz

Elkeseredésemben elővettem Kedves Z. csatos övét, hogy majd azzal megtanítom Balcsit mászni! Íme:

1. Itt még nem sejti milyen merénylet készül ellene.

2. Az áldozat becserkészése.

3.A feladat végrehajtása...

Amiben meglehetősen el lehet fáradni!

4. És a jól megérdemelt jutalom!

Jó hírek

1. Egyszer kel enni éjszaka! Egy és három között valamikor. Egyébként többször is felébred, de nagyon ügyesen visszaaltatja magát. (Fejére húzza a pokrócot, kicsit ingatja a fejét: "Nem alszom...nem-nem-nem!", és már alszik is.) Én is, és olyan jó! Reggel pedig hét körül kel. Ez kb. egy hete működik így, remélem rendszer lesz.

2. Vidám. Beszédes, aranyos. Apja szerint már huncutkodik is.

3. Megtanulta a "P" betűt. Erről teszek fel képet is.

Csak az a fránya mozgás: tud forogni, de rohadtul nem csinálja, és a kúszást is csak sírva tudja.

Annak, akit illet II.

Ugye még mindig nem kaptátok meg a cuccokat?
Akkor folytatom a mesét. Tehát Audi, sétarepülés sztriptíz, - ez mind lett volna, ha Kedves Z.:
a.) Nem betegszik meg,
b.) Nem szervez be magának halaszthatatlan programot,
c.) Nem töri össze a kölcsön (15 millió HUF-ba kerülő) autót.

Szerintetek?
Úgyhogy a délután betétlap kitöltéssel telt.
FYI (Szörcsi), összeszámoltuk Barnussal, Kedves Z. 10 baleseten van túl! Ezt öt autóval produkálta (2-szer törte a 84-es Toyotánkat, 1-szer a Trabit, 4-szer a Suzukit, 2-szer a Qashqait, és az Audit). 10 év alatt. Erről nem tudok többet mondani...

Annak, akit illet

Kedves Bucibigyó és Gabbibó (Bibbibabó, Gumibugyi, Butulinkó)!

Nem tudom, mikor fogjátok ezt olvasni, de mindenről Kedves Z. tehet! A cuccok nála vannak!
De az történt, hogy kicsit besűrűsödtek a napjai. (Mivel arra képtelen, hogy bedobja a cuccokat (amik nála vannak) a postaládáitokba, ezért (bosszúból) elmondom, hogy mi akadályozta meg ebben a múlt héten.)
Kedves Z. múlt hétfőn lett 30 éves. Hétfőn foci, akkor képtelen ügyeket intézni. Kedden megkértem, hogy siessen haza, akkor azért. De ugye ott lett volna még a szerda/csütörtök/péntek. De nem. Szerdán ugyanis kapott ajándékot a munkatársaitól. Egy 300 lóerős Audi A6-ost vezethetett, utána sétarepülőzés, aztán sztriptíz táncos lányok...

Később folytatom, mert felébredt a gyerek!

Szegény mi!

El kell mennünk nyaralni. Ide. Balcsi pont kilenc hónapos lesz mikor:
- először ül majd repülőn,
- először fürdik tengerben,
- először megy külföldre,
- először nyaral,
- először stb.
Azt kívánom, hogy az egész élete ilyen borzasztó legyen, mint az első nyara!

De azért előjött a para is. Mitől félek. (főbb pontokon belül alpontok is lesznek, úgyhogy vigyázat)
a.) a repüléstől, mert:
- felszállásnál történik valami (légörvény, amit egy túl közeli gép gerjesztett, leállnak a hajtóművek és mi ottmaradunk félig felszállva lezuhanunk, egyéb),
- fenn a levegőben történik valami (leállnak a hajtóművek..., belerepül egy madár a hajtóműbe, elfogy az üzemanyag, elromlik valami pótolhatatlan/az összes műszaki berendezés, elkopik egy csavar, és leszakad a hátsó szárny, (megint van a Nationalon a Légikatasztrófák című dokumentum sorozat)

- leszálláskor történik valami, amitől belefúródunk a földbe,

- kigyullad a gép.

És igen, tudom, hogy mindennek nagyon kicsi az esélye, és tudom, hogy kár elrontani a repülés élményét azzal, hogy parázok, mert ha meg kell halnunk... De én igazából a halálfélelmtől félek. Attól a néhány perctől, amikor realizálódik, hogy meg fogunk halni. Akkor is a szeretteim arcától félek, látni, hogy ők félnek, és tudni, hogy nincs segítség.

b.) Balcsi megbetegszik:

- és nincs nálunk rá gyógyszer,

- szenved tőle,

- mi is szenvedünk.

(Az, hogy ott nem tudnak rajta segíteni fel sem merül, hiszen Európa egyik szigetén leszünk Afrika mellett.)

c.) ... Jé, nincs c.) pont. Mert nem félek attól, hogy nem érezzük jól magunkat, nem lesz jó az időjárás, nem lesz jó a szállás.

De van egy fél d.) Félek, hogy nem jövünk ki apuékkal. Bár egyenlőre mindenben egyezik a véleményünk. Maradjon is így. Az is sokat segít, hogy Balcsi van, mert így már előre várják, hogy Kedves Z-vel lekopjunk, és dajkálhassák a babát. Mi is!

Nem mozog, olvasok

B. napjában egyszer megfordul hátról hasra, vagy hasról hátra. De csak egyszer, és szigorúan csak az egyiket csinálja. De legalább beiratkoztunk babaúszásra. Hátha segít. Egyébként egy nagy franc nőcsábász a fiam. A babaúszáson sok baba volt (meglepő), de csak egy kislány. Naná, hogy csak neki dobott puszit. Neki viszont legalább százat. A kis k... kislány meg rá se nézett. Valamelyik (minden második) nap megint nagyon rosszul aludt, erre Kedves Z.

- Biztos megint egy fejlődési ugrás előtt van! (??? Mikor ugrott? Hol ugrott? Hová ugrott?- Nem ugrik ez sehova. Fekszik egész nap.)

Akartam bejegyzés írni arról, hogy miket olvasok, de lehet, hogy ez titeket nem is érdekel. Lehet, hogy B. sem érdekel? Úgyhogy felhívom kedves olvasóim figyelmét, hogy jelezzenek vissza arról, hogy olvasnak-e egyáltalán, és ha igen, miről írjak:

a.) Maradjak B fejlődésénél (magyarán ne írjak semmit)!

b.) Írjak B. mindennapjairól

c.) Írjak az én mindennapjaimról (kesergés a súlyom felett, stb. )

d.) Inkább szüntessem meg a blogot. (ne foglalja feleslegesen a drága virtuális helyet)

Köszönöm.

Egy vidám szombat reggel

Már egy órája ébren vagyunk, kivéve Balcsit. Mert B. felkelt nagy vidáman, átvittük a mi ágyunkba, ahol játék helyett inkább enni kért, majd elaludt. Mi pedig kijöttünk a szobánkból, hogy ne zavarjuk. ébren akarunk lenni.
Egyébként minden OK. Két (három, négy,...) dolgot leszámítva:
1. Éjszakai nem alvás. Felkel 1, és 4 és 6 óra körül, + bónusz hasfájáskelés teljesen változó időpontban. Ma a négy órai szoptatáskor elszbadultak a gondolataim és költöttem egy négysorost, Óda az alvó gyerekekehez címmel. A következőkre emlékszem belőle:

..................,

..........-olog,

Éjjel alszik,

Nappal lobog (vala- az x rím kedvéért.)

2. Írok emaileket embereknek, és ők nem válaszolnak! Régi munkatársakra gondolok elsősorban. Elfelejtettek? El akarnak felejteni? Bár el tudnának felejteni?

És B-ről is kicsit. Kedden jött a gyúró nénije, és megmutatta, hogy hogy kell átfordítani. Tényleg minimális segítséggel fordul. Csak a lábát kell beigazgatni. Abban egyeztünk meg, hogy keddenként jár hozzánk egy darabig a biztonság kedvéért. Így már kicsit nyugodtabb vagyok.

Augusztusban meg megyünk Horvátországba. Hvar szigetére, (hogy találkozzunk a kis Vukkal.) ha minden jól megy. Aprókavicsos tengerpartot ír a zinternet. Megkérdeztem Barnust, hogy az mekkora (mármint az aprókavics):

- Mint az öklöm.- mondta.

Jó lesz egy 10 hónapossal. Nem baj, viszünk armaflexet, azon majd eljátszik. Az van nem feketében?

Tudom, miből fogok meggazdagodni: (nem a salátázásból, nem a csípőspaprikás narancsbőrelleni krémből, nem a cafeteriából-abból tényleg nem) a hűthető autósülésből. A részletek kidolgozása még folyamatban van(-armaflex esetleg?).

Elmúlt hét hónapos

Még nem forog. De most megint elkezdett kijárni hozzá a masszőre, és azt mondja, hogy nincs nagy gáz.

Hófordulós centit, kilót nem tudok, mert csak jövő hónapban kell mennünk ellenőrzésre, én meg nem tudom megmérni, mert sír a mérlegen. Ránézésre nagy.

Mozgás: Nincs.

Beszéd: Van udvarlós, kiabálós/méltatlankodós, fáradt, sírós, nevetős hangszín.

Finommozgás: tökéletes. Mindent mindenhogy megfog, csippent, óvatosan is tud fogni pl. szemüveget le az ember fejéről.

Szocializálódás: sír (nem túl sokáig), ha kikerülünk a látóteréből (Kedves Z. és én), a közeli ismerősőkkel barátságos, és kb. egy hétig tart a felismerő memóriája. (Apai nagyszüleit két hétig nem látta betegségből kifolyólag, és nem ismerte fel őket, háromnegyed órán keresztül figyelte, hogy kik ezek az emberek és miért, de aztán feloldódott.

Alvás: Este kilenc tíz között alszik el, ha nem beteg, nem fáj a hasa/foga/valamije, egyszer kel kettő és három között, majd hat és hét között.

Evés: kétszer eszik szilárdat, főzeléket és húst egy körül (krumpli, répa, paradicsomlé, sütőtök, hús), és gyümölcsöt gabonapéppel hat körül. Próbálok még egy adag szilárdat bevezetni, de nem nagyon tetszik neki egyenlőre.

A védőnő nem teheti be hozzánk a lábát

Mert betegek a gyerekek fiúk. Náthásak, influenzásak. Én nem, én vagyok a vírusgazda-sertésinfluenza?! Na, ezt kikérem magamnak, hát milyen barát vagy te? Más súlyán kárán viccelődni!
Vissza a betegséghez.
Képzeld el, hogy náthás vagy. Folyik az orrodból a cucc, félpercenként tüsszentesz. Nem tudsz inni, enni, mert fulladsz közben. Nem tudsz aludni. Nem tudsz tévézni, nem tudsz olvasni, nem tudsz számolni. Sőt! Képzeld, hogy nem tudod megmondani, hogy a torkod/füled/fejed fáj. Mindezek mellett mozogni sem tudsz- ez egyébként a te hibád, mert korodból adódóan már rég foroghatnál, de te ügyetlen lusta vagy. Szóval, nagyon szarul érzed magad. De semmi gond. Van neked eg y tehetetlen aggódó anyád és egy túlpörgő határozott apád. És segítenek neked. Így:
-Nem kap levegőt!
-Szívjuk ki az orrát!
-De akkor sírni fog. És utána sem kap levegőt.
-Szívjuk ki az orrát.
-Jó, várjunk egy kicsit.
Te közben nem kapsz levegőt, dög fáradt vagy már. Elalszol. Két perc múlva arra ébredsz, hogy nem kapsz levegőt. És megint hallod, hogy:
-Felébredt, mert nem kap levegőt.
-Szívjuk ki az orrát!
-Aztán adjunk neki kis Nurofent, mert fáj a foga(!).
Szerencsére erős a szervezeted és legyőzi a kórt, néhány nap múlva meggyógyulsz. Előtte még a biztonság kedvéért rádnéz a Néni a Sztetoszkóppal.

Csókos

A gyereket apai nagyapja megtanította cuppogni. Ez azt jelenti, hogy B. összeszorítja a száját, és néha kijön a cupp-hang, de többnyire nem. Ennek az lett az eredménye, hogy ha lemegyünk a faluba és elkezdenek untyulipuntyulizni a gyereknek, ő borotvapenge szájjal néz az idegenekre, akik elkönyvelik, hogy a gyerek pont olyan antiszociális, mint az anyja. Pedig ő csak puszit akar dobni, mert tudja, hogy annak örülünk.

Elkezdtem ugye hozzátáplálni és elkezdtem tornázni, meg odafigyelni arra, hogy mit egyek. De nem fogyok! Ez kétségbe ejt. Valószínüleg (legalábbis azt mondják az okosok) akkor kezdek majd fogyni, ha abbahagyom a szoptatást, ami még nem most lesz. De nem is ekkor. (Fontos: Csak akkor nézd meg, ha nem idegenkedsz a gusztustalan Angolkák c. sorozattól! A videón a South Parkon szocializálódott tesztközönség is kiakadt!)

Séta van:

Nagyfiú lett

Ezen a héten (pénteken) volt fél éves. Igazi nagyfiú. Így egy csomó új dolgot tettünk/vettünk vele. Jöjjenek hát a pontok. Először a vettünk kategória:
1. Kapott egy gyönyörű, okos etetőszéket.
2. Kapott egy könnyű/kicsi/városi/nyaralásos babakocsit.
3. Kapott egy utazóágyat.

Tettünk:
1. Vasárnap éjszaka óta a saját szobájában alszik. ("...és semmi többet nem tudok elmondani róla...kérem kapcsolja ki." )
2. Átrendeztem a járókáját, hátha úgy jobban mozog, mert még nem fordul át. Egyenlőre még tetszik neki.
3. Kap gyümölcsöt: sütőtök-alma, sütőtök-meggy ( ennek imádja a színét/állagát-olyan mint a friss vér, kis darálthússal szép bordó, és nem teljesen folyékony), viszont apja fia, mert a sütőtök-sütőtök nem csúszik.



Problémák:

1. Nem forog.
2. Bogyósat kakál, azt is ritkán.



És akkor a külön alvás. Vasárnap voltunk Bibinél és Babunál (komolyan!), akiknek három gyerekük van és a legnagyobb szeretetben nevelik őket. És ők mondták, hogy a gyerekek az első pillanattól külön aludtak. És jobb korán hozzászoktatni őket, mert így később nem szenvednek.... Én ezt tudtam, tudtam, csak nem voltam hajlandó tudomásul venni. De hazamenvén győzött a józan ész, és a saját szobájában fektettük le. Kelt 01:24-kor és 05:24-kor. Kedd hajnlalban 01:24 és 05:40. Csütörtökön 00:24, és 05:24. 24-es szám a szerelem, pénz és kreativitás száma. (mondja a Bella stúdió). Tud élni a fiam, na!

És most itt vagyunk a Gerében (Attilánál, nem Tamásnál!), ahol tavasz van, és béke. De már megyünk is haza. (Egyébként jellemző, hogy akkor megyünk a Gere Panzióba, amikor egy korty bort nem ihatok, nem maradhatok fenn sokáig, nem fürödhetek egyedül a medencében, stb., stb.,-Sajnáljatok kicsit!)

Nem, nem és nem!

Azt, hogy éjszaka nem alszik már szinte megszoktam. De most már nappal sem! Felkel reggel 7:45 körül, (előtte kelt 1, 3,4,5-kor) és lefekszik 22:00-kor. Közben alszik a szopik közben kb. 3x fél órát. Ennyi. Most a járókában nyűglődik mert nem tudja megkaparintani azt a rohadt lepkét. Ja, és dögfáradt. Akkor elkezd sírni, belehergeli magát, hogy neki milyen rossz sora van, és már csak az ölembe nyugszik meg. De ha már felvettem, akkor meg inkább játszunk mintsem aludjon. Egyébként a foghelye fáj. És a Chamomilla már nem elég. Úgyhogy jöhet a lidokain tartalmú Dentinox. Majd a válium, xanax.... Azt még nem tudom, hogy melyikünk fogja ezeket szedni...
Viszont elkezdett hernyózni. És halad vele. Néha ugyan hátra, ilyenkor az a feladatom, hogy közelítsem felé a tereptárgyakat, így lelkesítve őt. Mert ha nem éri el a labdát/könyvet/kólát/békát/csörgőt akkor ideges lesz.
Tegnapelőtt éjszaka az 1 és 3 órás kelés után felkelt négykor is. Sírt. Toltam az arcába a cicit kaját, de valószínűleg a hasa fájt, mert kiköpte és sírt tovább. Felvettem, ütögettem a popóját, de se puki se böfi. Gondoltam úgyis sír, hasra vágom (hason általában is sír), úgy minden gyorsan távozik belőle. Hasratettem, ellőtt egy sorozatot, nyöszörgött, leejtette a fejét. Ez fura volt. Közelebb hajolván hozzá, láttam, hogy alszik! Éppen felemelte a fejét, tett néhány mászó mozdulatot csukott szemmel, megint leejtette a fejét. Az arca (és orra) benn a matracban. Figyeltem, kap-e levegőt. Valószínűleg nem kapott, mert megint felemelte a fejét, mászott kettőt, leejtette, és így tovább. Erre kicsit ráuntam, (meg féltem, hogy zoxigénhiányos lesz megfullad), úgyhogy többé-kevésbé vigyázva a nyakára oldalt fordítottam a fejét. Így megnyugodott. Én is. Egészen addig, míg fej helyzetet nem akart változtatni. Mert az még nem megy neki.

Hát így telnek a napjaink.

U.i.: És akkor arról még nem írtam, hogy 5 órakor lelkesen felkeltettem az apját, hogy nézze:

a. hason alszik a gyerek,

b. mászik álmában.

Kedves Z. úgy elküldött a fenébe, mint macskát szarni!

Nyolc naposan még aludt-ilyen okosan!

Csendes szombat

A fiúk alszanak. Kedves Z. mostanában rengeteget dolgozik. Balcsi pedig fejlődik. Ezért van szükségük az alvásra. Ebből nyerik az energiát. Én nem alszom, (mostanában éjszaka sem) de nekem is kell energia. Szerintetek miből szerzem?!
Ha letelt a hat hónap, kipróbálok egy csodadiétát. Azt mondja, hogy négyszer annyi nap alatt fogyunk le, mint amennyi súlytöbbletünk van. (akkor 80 68 nap alatt lefogyok) Ez a ph-diéta. Azért vagyok kövér mert el van tolódva a sav-bázis egyensúlyom. És nem fogyózni kell, hanem lúgosítani. És a rosszul végzett torna hizlal. Annyi az egész, hogy ne egyél savasakat csak lúgosakat.
És akkor egy kivonat a lúgosító/savasító ételekről (a teljesség igénye nélkül):

Lúgosít:almabor, jóformán az összes zöldség/gyümölcs, a joghurt/savó a tejtermékek közül, ismeretlen gabonák, a húsételek közül pedig a csont és a vér.

Savasít: egyéb alkoholok, fűszerek, kávé, kakaó, méz, minden sajtféle, gabonaféle, húsféle- szóval minden ami finom.

Így tényleg 68 nap alatt fogok lefogyni.

Egyrészt... másrészt

Gazdasági informatika tankönyv:

"Egyrészt a modell tárgya lehet valamilyen cselekvés, gazdasági esemény bekövetkezése blablabla..., másrészt a modelltől elvárható, hogy a valóság lényegi elemeit tükrözze blablabla...."

Következetesen az egész könyvben az egyrészt-másrészt szókapcsolat volt kiemelve. Ebből aztán rögtön tudta az ember, mi a lényeg! A tanár is hasonlóan értelmesen tanított. Ja, hogy ő írta a könyvet? Bocsi.

Szóval:

Egyrészt tegnap hajnalban sem aludtunk.

Másrészt szintén tegnap elvezettem Hűvösvölgyig! Ami jelent egy falun áthaladást, egy körforgalmat, egy parkolást, kitolatást a parkolóból(!).

Ez teljesítmény. És részletesen elmesélem, természetesen pontokba szedve:

1. Napszemüveg átrakása Kedves Z. autójából az enyémbe. (Ez azért fontos mert a falu nyugatra van Bp-től. Reggel, ha bemegyünk szemünkbe süt a nap, délután is, ha hazajövünk. Ennek akkor lett igazán nagy jelentősége, amikor tavaly majdnem nekimentem a szembejövő busznak. Barnus mellettem ült, és csak azért nem ordított/imádkozott az az életéért, mert ő sem látott.

2. Suzuki átállítása az én méretemre.

3. Y-al kikanyarodni az udvarból (Meg vagy te őrülve?! Én nem tolatok!). Kb. 3-4- szer kellett korrigálni, de csak meglett.

4. Maga a vezetés! (Ez nekem kemény agymunka.) A falu határában már ment is a dolog, mert felszáradt a pára a napszemüvegemről...

5. Lekanyarodás a hűvösvölgyi boltba, ott enyhe pánik, mert: "Nincs hely a parkolóban... nincs hely a parkolóban..." Lett hely. Beálltam. Én.

6. Vásárlás. (Itt csak annyi kínos dolog történt, hogy csalással gyanúsítottak. 2008-as kajajeggyel akartam fizetni. Nem álltam le bizonygatni, hogy nem szemét vagyok, hanem rendetlen, lusta, stb. Bizonyos helyzetekben jobb, ha nem tudják az igazat, mert még kihívnák a GYIVI-t.)

7. Kiállás a parkolóból. (Erre büszke vagyok: tolattam, kormányoztam, váltottam...)

8. Beállás a sorba, ami arra vár, hogy a főútra kanyarodhasson. Kicsit később feltűnt, hogy a sor:

- egy nem járó motorú autóból áll,

- aminek a sofőrje újságot olvas.

9. Kikanyarodás a parkoló autó mögül.

10. Hazavezetés.

Legközelebb pénteken megyek! Óvakodjatok a zöld Suzukisoktól!

Az év képe:

Kedves GPRS!

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy az én bejegyzéseim nem sokban különböznek attól, amit az a nő ír abban a szennylapban. (Mármint pont annyira érdektelenek és nem viccesek.)
A jó hír viszont az, hogy az én bejegyzéseim nem jelennek meg újságban. Ennek örülhet:
-GPR- a fák miatt,
-GPRS(zerelme)- mert nem kell érte fizetni. És ha nem akarja, olvasni sem kell.

Viszont jobbak annak a nőnek a bejegyzései, mert:
- híres,
- szép,
- és minden bejegyzéshez rajzol egy lufifejű gyereket.

De miért is ne lenne jobb az övé, amikor ő:
- pénzt kap érte,
- pénzt kap érte,
- stb.

(Ezt szerintem később még kibontom, most viszont megyek fejni!)