Több, mint tíz évvel ezelőtt a
Prodigy meg én így
(kisujjak összefűzve) voltunk. Szerintem. Akkor még híresek voltak, és meg merték lépni azt, hogy nem jöttek el a Szigetre (mert féltek, hogy lezuhan a
repülőjük - ugye, milyen sok bennünk a közös). Most, hogy öregek, évi
két-háromszor látogatnak hozzánk különböző rendezvényekre (autóval, gondolom, mert nincs pénz repcsire), és én ilyenkor
mindig elábrándozom, hogy ki kéne menni a koncertjükre, de nem teszem, mert
öreg, kövér és ronda vagyok, terhes vagyok, vagy gyerekem van, akiről gondoskodni kell.
De foglalkoztat a gondolat, melynek ékes bizonyítéka az alábbi álom: Fellépnek a
mellettünk lévő erdőben, mi éppen sétálunk a koncert helyszínére, és nagyon izgatott vagyok, de közben azon gondolkozom, hogy:
1.) Ki fogja összeszedni a szemetet a koncert után?
2.) Mikor fog újra kinőni a táncolók által eltaposott fű?
Még egy kis P. Nagyon bánt, hogy most mikor pénzem lenne rá (mert
kapok gyest keresek, )lehetőségem nincs ellátogatni a koncertjeikre. De erre is van megoldás. Megbeszéltük Kedves Z-vel, hogy egyszer összegyűjtünk annyi pénzt, hogy meg tudjuk őket hívni egy házi koncert erejéig. Erre
valószínűleg akkor kerül majd sor, mikor mi negyven ők ötven évesek lesznek. (Addigra annyira szarul fog nekik menni, hogy koszt/kvártély (?)/napi
drog adagért, bárhol fellépnek majd.) Szép lesz.
És
Balcsi az
utazóágyban, mert péntek este felavattuk ( Kedves Z. háromnegyed órán keresztül próbálta
felállítani összerakni) rokon kislány ballagásából kifolyólag:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése