Tegnap napközben elolvastam az interneten fellelhető összes szakirodalmat. Felvérteztem magam, mert eddig ősanya voltam, és kötődő nevelés meg mifene, de mostantól tudatos anya leszek, és ez mindannyiunk érdeke, és egyébként is káros az együttalvás, meg az olyan hippi dolog, a trendi gyerekek végigalusszák az éjszakát a saját szobájukban, hagyják a trendi szüleiket magánéletet élni. Mindent megbeszéltünk Kedves Z-vel, hogy mikor, ki, mit fog csinálni. Éjfélig övé a gyerek, utána az enyém, de ha nagyon sír átveszi. A cél, hogy hajnali ötig ne szopjon, és ne aludjon a mi ágyunkba. Balcsi felkelt 11-kor, Kedves Z tette a dolgát, hamar vissza is aludt. Aztán felkelt fél háromkor. Sírt, kivettem az ágyból, a vállamon pihegett, és én megpróbáltam megitatni. Itt ronthattam el. Ivott, aztán várta a folytatást. Mivel nem jött, elkezdődött a balhé. Mikor már kb. 5 perce üvöltött az ölembe, gondoltam beszélek Kedves Z-vel, hogy most ez már az a része, amikor én nem bírok vele, és át kéne vennie. Ő pedig közölte, hogy vigyem be a gyereket a hitvesi ágyba. "De akkor szopni is fog!"-mondtam erre. "Nem baj!"-mondta erre ő. Hát így esett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése