A védőnő nem teheti be hozzánk a lábát

Mert betegek a gyerekek fiúk. Náthásak, influenzásak. Én nem, én vagyok a vírusgazda-sertésinfluenza?! Na, ezt kikérem magamnak, hát milyen barát vagy te? Más súlyán kárán viccelődni!
Vissza a betegséghez.
Képzeld el, hogy náthás vagy. Folyik az orrodból a cucc, félpercenként tüsszentesz. Nem tudsz inni, enni, mert fulladsz közben. Nem tudsz aludni. Nem tudsz tévézni, nem tudsz olvasni, nem tudsz számolni. Sőt! Képzeld, hogy nem tudod megmondani, hogy a torkod/füled/fejed fáj. Mindezek mellett mozogni sem tudsz- ez egyébként a te hibád, mert korodból adódóan már rég foroghatnál, de te ügyetlen lusta vagy. Szóval, nagyon szarul érzed magad. De semmi gond. Van neked eg y tehetetlen aggódó anyád és egy túlpörgő határozott apád. És segítenek neked. Így:
-Nem kap levegőt!
-Szívjuk ki az orrát!
-De akkor sírni fog. És utána sem kap levegőt.
-Szívjuk ki az orrát.
-Jó, várjunk egy kicsit.
Te közben nem kapsz levegőt, dög fáradt vagy már. Elalszol. Két perc múlva arra ébredsz, hogy nem kapsz levegőt. És megint hallod, hogy:
-Felébredt, mert nem kap levegőt.
-Szívjuk ki az orrát!
-Aztán adjunk neki kis Nurofent, mert fáj a foga(!).
Szerencsére erős a szervezeted és legyőzi a kórt, néhány nap múlva meggyógyulsz. Előtte még a biztonság kedvéért rádnéz a Néni a Sztetoszkóppal.