Érik a gyümölcs...

És potyog le mindenhonnan. Ill. be mindenhová. Úgyhogy a napjaink vigasztalással és a sérülések felmérésével telnek. Szerencsére a gyümölcs még első osztályú és vígan növekszik. Viszont megint be kell ismernem, hogy a tapasztaltaknak igazuk volt abban, hogy ha a gyerek képes lesz az önálló helyváltoztatásra, akkor a gyerek szüleinek semmire nem lesz idejük. Illusztrálom pár mondattal mire is gondolok:

-Menjünk ki a nappaliba, te játssz a szőnyegen, én addig gyorsan elmosogatok.

Egy perc múlva mosogatóleves kézzel: -Cicacicacica, mit csinálsz? Nem szabad nyomogatni a számítógépet/videót/DVD lejátszót/,benyúlni a videóba/számítógépbe/konnektorba... Gyere itt a gyönyörű labdád/kockád/dömpered/xilofonod/könyved, játsszunk azzal.

Öt perc múlva: - Anya visszamegy, gyorsan elmosogat, meg felteszi főni az ebéded! Jó?

Egy perc múlva:-Cicacicacica.....

És a délutáni alvása közben sem tudom mindezt megcsinálni mert vagy olyan szerencsés vagyok, hogy az ölemben alszik el és nem tudom letenni, vagy sikerül letenni és akkor néma csöndben kell maradni, különben...

Végezetül egy kép az akkor még határozottan zöld gyümölcsről:





















U.i: Mondd ki, hogy: Strasszos strucc sztreccs cucc.