Szebb lenne a világ, ha mindenkinél mindennapos esemény lenne az, hogy az egész (nagyapai) család úgy röhög, hogy majd' be pisil.
Mert Barnus elbújt. Három felnőtt és egy kiskorú kereste nyerítve. Tudom, ehhez az is kéne, hogy mindenkinek az legyen a legnagyobb gondja, hogy hová bújt az aznapi áldozat. Sajnos nekik sem az.
Itt a tavasz, itt a szerelem.
Említettem régen Maját, aki zenebölcsis elfoglaltság volt régen. Egy ideje nem járunk zenebölcsibe, nem is találkoztunk Majával.
Most a hét elején viszont igen. Kb 10 m volt köztük és akkorát köszönt:-Szia Balibaba! Én teljesen meghatódtam, Balibaba le sem szarta.
De tegnap a fiamat is elérte a szerelem. Délelőtt kicsit együtt játszottak, aztán elment az apukájával és a bátyjával, nekünk pedig arról szólt a további napunk, hogy kerestük Bombot. "Hol van Bombo?" "Keressük meg?" "Igen!" "Kit? Zsombort?" "Igen! Igen!" Hiába, a szerelem nem válogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése