Február: Nem is emlékszem rá, komolyan!
Március: Genfben fáztunk, de élveztük.
Április: Betegségek kicsúcsosodása.
Május: Első fodrász, és egy kis Prága.
Június: Londonban is fáztunk kicsit. (Azt is élveztük.)
Július: Zalakoroson császárkodtunk.
Augusztus: Kitűztük a lakásfelújítás végső határidejét.
Szeptember: Nápolyt láttuk és nem haltunk meg!
Október: Módosítottuk a felújítás határidejét.
November: A módosított határidőt is módosítottuk.
December: Eljött a határidő, a lakás nagyjából elkészült. Mi lenyugodtunk.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ebből a felújításból semmit nem kellett nekem csinálnom. De még így is megterhelő volt. (Mert Balcsinak mindig az a szerszám kellett amivel más dolgozott/halálosan megsebesíthette magát/öt perc múlva marhára kellett volna, de eldugta. Vagy mert, amit kértünk azt úgy nem lehet/annyiért pláne nem/akkor főleg nem. De oldjuk meg most, azonnal.) Pedig tényleg MINDENKI MINDENT elkövetett, hogy tehermentesítsen. És mégis. De jó lett, szép lett, imádjuk.
Babázzsal egyetlen egy baj van. TV függő a szentem. Tudom, hogy ez 100%-ig az én hibám. Ez a vele kapcsolatos újévi fogadalmam. (Mármint a TV-zés csökkentése.)
Most játszik Apával és azt mondja: "Apa, dele! Autó elment!"
Gondolom az is érdekel, mit kapott karácsonyra. A teljesség igénye nélkül:
Emeletes garázst, forgó tölcsért, futóbiciklit, rendőrségi garázst helikopterrel, mágneses darut, távirányítós darut, párkereső puzzle-t, dömpert, süteménykészletet, kifestőt, thomasos kezdőkészletet, sípszóra induló Thomast, lendkerekes és beszélő autót. Jó karácsonya volt neki is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése