2010. január 7., csütörtök

A fiam egy UFO

Eddig is sejtettem, mert gyűltek-gyűltek a bizonyítékok, de ma annyira kiesett a szerepéből, hogy semmi kétség nem maradt a földönkívűlisége felől.

Jöjjenek hát a tények, majd a leleplezés, melyre Erich Von Daniken is csak elismerően csettintene:

1. Mint tudjuk az emberbőrbe bújt UFO-k szépek, magasak, kék szeműek, szőkék- stimmel.

2. Feladatuk az emberi viselkedés megfigyelése, a látottak raktározása-stimmel.

3. Próbálnak nem nagy feltűnést kelteni, nem csinálnak semmi kiemelkedőt, átlagosak próbálnak maradni-stimmel.

4. Vannak részfeladataik, kutatási területeik: az én UFO-mé az anyatej.

5. A mozgás számukra felesleges feladat, hiszen ahonnan ők jönnek már nem is igazán van szükség a testre-stimmel.

De néha bepillantást engednek valódi személyiségükbe. Hiszen szegény UFO-k honnan tudnák, hogy kell viselkednie egy babának. Hát a gondolatolvasásból. Pl.: mondom neki, hogy a nagyfiúk már végigalusszák az éjszakát, de közben azt gondolom, hogy ő egy törékeny csecsemő, és erre ő úgy is viselkedik, és nem alussza végig. Vagy azt gondolom (és mondom), hogy ő egy nagyfiú és ideje lenne mászni, és ő hosszú idő múlva, mikor rájön, hogy ezt nem úszhatja meg (vagy ráparancsolnak az UFO-felettesei) úgy is viselkedik mint egy nagyfiú... stb., stb.. De ma simán elfelejtettem, hogy a 15 hónapos oltásra megyünk, nem mondtam, nem gondoltam, így aztán BalcsiUFO-nak csak a megfigyelés maradt. Megfigyelte a rendelőt, a doktornénit, a sztetoszkópot, a fecskendőt és az oltást magát. Nem sírt. Mert UFO. (Vagy vérfarkas.) És egyébként 10 910 g.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése