2010. január 23., szombat

A tél örömei

Mit is csinálunk mostanában:
-Szánkózunk, sétálunk, pofára esünk a hóban.
-Próbálom beszoktatni a saját ágyába. Több-kevesebb sikerrel.
-Parázom azon, hogy még nem tud beszélni, bár mondja, hogy toptoptop, ami a Tipitapi-tipitopi (a Kisvakond nyuszimamájának egyik gyereke) megfelelője.
-Eljárunk zenebölcsibe, ahol a múlt alkalommal nem volt hajlandó elaltatni az állatkáját. Helyette egy zeneovis kislánynak udvarolt. Sőt, volt egy kis tipitapi is: rárakta a kezét a kislány karjára, mert egy Don Huan. (kedvesen megkérdezték, hogy nem Juan-t akartam-e írni, de szerintem az én fiam még csak Huan Chen Lin)

-Ha van kedve csip-csip csókázik, meg szita-szita, sűrű szitázik, de általában nincs kedve, mint ahogy ahhoz sincs kedve, hogy megmutassa a saját szemét, orrát, száját, nyelvét.

-És sikít, és visít, és üvölt ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné.
-És néha nagyon fura dolgokat szeretne:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése