Meghalt...

...az, akinek az első kedves szava volt hozzám a hárombetűsnél,
-aki soha senkire nem mondott rosszat, mert egyszerűen nem tudott, (nem arra figyelt),
-aki úgy csinált végig egy kemoterápiát, hogy nem is tudtam róla, (vidáman jött dolgozni, soha nem sajnáltatta magát, nem is beszélt róla),
-aki, mikor meggyógyult, úgy berugott (többünkkel együtt), mint egy csacsi,
-akivel a Flórián-téri aluljáróban találkoztam, mikor a férjével mentek a Szigetre Illés koncertre,
-akinek a legszebb Austen-neve volt közülünk,
-aki eszméletlen jól nézett ki a korához képest,
-aki a legaranyosabb SMS-sel válaszolt Balázs születésének hírére: "Gratulálok, ezzel nagy lépést tettél afelé, hogy nagymama legyél!", mert elmondtam, hogy én a nagymamaságot várom legjobban,
-akivel együtt nyerítettünk, amikor BM kikelt magából a dombról lefelé jövet, hogy milyen rohadt gazdag emberek laknak arra, mekkora medence van az udvaron, meg még egy, meg még egy, és kiderült, hogy a Széchenyi fürdő udvarára lesünk be éppen.
-aki az ezt követő hétfőn azt mondta: "Csókoltatom Kedves Z-t!'-mert együttes erővel rossz éjszakai buszra szállítottuk fel,

-aki elmondta a grízes tészta receptjét,
-aki szeretett lakókocsiban nyaralni,
-aki tudott mikróban rizst főzni,
-aki remekül tudott értéket becsülni,
-akivel öröm volt Intrastatozni,

-aki kifejtette, hogy ő a keményebb/határozottabb és nem az ikertestvére, és mi csak magunkban mosolyogtunk, mert ezt egy olyan ember mondta, akit soha nem hallottunk keménykedni, sőt a hangját sem emelte fel soha,

-aki mindig belement a hülye körleveles játékai(m)nkba, de soha nem látszott az arcán, hogy most nem dolgozik,

-akinek szintén szent-és-sérthetetlen volt a csütörtök délután,

-aki feromont adott el nekem,

-akinél mindig volt úti varrókészlet, amit általában mi használtunk el,

-aki a Deák téri aluljáró harisnyaboltjának állandó vendége volt, mert egy percig sem bírta elviselni a leszaladt szemű harisnyát,

-akivel együtt menekültünk a Ragyogásba a csapatépítő buli délutánján, tudjukmiért,

-aki felhozta nekem a patikából a csípőspaprikás narancsbőr elleni krém tájékoztató füzetét, mert emlékezett arra a hülye ötletemre is, hogy ebből a találmányból akarok meggazdagodni,

-aki egyszer kifejtette, hogy nem tudja jól nevelték-e a gyerekeiket, és én nem is értettem. A gyerekek a lehető legnormálisabbak-találkoztam velük, nem csak elmondás alapján.
-akinek borzasztóan fájt, hogy nem tudott többet adni a gyerekeinek.
És,- bár nem láttam bele az ő családi életükbe,- ha egy harmonikus/boldog családot kellett példának felhoznom, ők jutottak eszembe.
Nincs többé...