Múlt hét előtti pénteken elkövettünk egy óriási hibát. Pénteken elindultunk nagybevásárolni egy nagy bevásárlóáruházba, de a gyerek elaludt a kocsiban. Úgyhogy autókázásra voltunk ítélve. A gyerek apai nagyapjának (szia Sanyi! :) ) fejéből kipattant a szikra, hogy ha már úgyis autózunk, menjük el az M1-en Kisbér/Nagybéri lehajtóig, mert ott rengeteg szélerőmű van, ráadásul közel lehet hozzájuk menni, és milyen jópofa lenne, ha a gyerek arra ébredne, hogy felette forog egy szélkerék. Tetszett az ötlet, nekivágtunk. Útközben felébredt a gyerek, de semmi gond, felcseréltük a szélerőmű/bevásárlás sorrendet. A vásárlás vége felé a gyerek közölte, hogy menjünk a gunguhoz (minden ami forog, de elsősorban szélerőmű, másodsorban betonkeverő, harmadsorban pedig játék forgók). Meg is lepődtem, hogy ilyen ezoterikus gyerekünk van, hogy tud a gondolatainkban olvasni, de kiderült, hogy Kedves Z. már szólt neki, hogy megyünk gungut nézni. Egyébként iszonyúan élvezte. Olyannyira, hogy azóta bármikor beülünk a kocsiba megkérdezi:
-Gungu???
És mi megyünk a gunguhoz. (Na jó, csak ha úgyis útba esik.)
Gondolom érdekel benneteket, hogy mit szól Balcsi ehhez a viharos időhöz. Jelentem (ezt Kedves Z. áldásos tevékenységének köszönhetjük) ha éppen olyanja van, közli (elmutogatja), hogy kpcsoljuk le a lámpákat és legyen dörgés-villámlás, de tüstént. Illetve ma megkérte ("Brrr"=autóhang, + rángatta a kezét=vezetés, + máshogy rángatta a kezét=villámlás, + "Papa") az apját, hogy megint vezzesse be egy olyan viharba, mint amilyenbe tagnap voltak. Nem vitte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése