Nem, inkább hány...

... eddig a hajnali szopi, a reggeli és az ebéd landolt pólókon, kabátokon, melegítőfelsőkön. Holnap délelőtt a változatosság kedvéért dokinő, és éljen a mosógép. (Ja, és nem mellesleg, ez volt az egyetlen, amiről azt gondoltam, hogy undorodni fogok.(általában, ha valaki hány, én elkezdek öklendezni...) De nem... Csak iszonyúan sajnálom szegényt. Hányás előtt nézünk egymásra ijedt szemekkel. Hányás közben néz rám szomorúan, én meg próbálom bíztatni, hogy mindjárt túl lesz rajta. Hányás után néz rám szemrehányóan, hogy milyen undi lett a keze, csináljak már valamit. Utána pedig áll a kádban, és sír, hogy most megint vetkőzni, meg mosakodni...