Seggbe rúgom az öcsémet, hejj!

Míg mi a toszkánok idegeit téptük, ez a hülyegyerek (Barnusnak álcázva) nálunk lakott. Ennek megállapítása a következő jelekből történt:
1. Egy ki nem dobott konzervtető a konyhapulton.
2. Valamilyen értelmetlen üzenet egy olajos-de-már-gyógyulófélben lévő konyharuháról- (tönkretette, és most próbálja eltüntetni a nyomokat.)
3. Elfogyott egy doboz(!) kávé!
4. Olyan tejünk van, amilyet soha nem veszünk.
5. Egy zacskó szemét, ami valamilyen oknál fogva megtorpant az étkezőasztalnál, és nem ment tovább egy tapodtat sem.
6. Olyan tányérok és edények kerültek hozzánk, amik nem a mi tulajdonunkat képzik.
7. Kifogyott a tusfürdőm.
8. Ja, a tábla csoki maradék fele is elfogyott, de hogy nem legyen feltűnő, a csomagolópapírja nem dobódott ki!
9. Túl sok vesszőt használok!
10. Koszos a konyhapult, a konyhacsempe, a lakás!
És a legdühítőbb, hogy mindezek mellett nem volt képes meglocsolni a virágokat. Ezért dögöljön meg megdöglöttek.

Ezek már megint itt vannak?!

Igen. Hazajöttünk, pedig megint nem annyira akartunk.
Képek:
Balibaba Montepulcianóban ...
...
és Pisában is jól érzi magát.

Hurrá, (megint) nyaralunk!

Gyors pontokba foglalás:

1. Megyünk ide és ide 3 ill. 7 napra.

2. Balcsinak jön a foga, ez és ez a 4-es szám a nyerő), úgyhogy nem nagyon alszunk.

3. Hétvége óta ezen és ezen röhögünk.

Már ha érdekel...(egyáltalán bárkit, olvassa bárki, kíváncsi ránk bárki, stb.)

"Én le nem teszem a kezem! Tiszta kosz szösz a padló!"

Soha többet

Nem dicsekszem azzal, hogy hajnali háromkor ébred legkorábban, hogy van napirendünk, hogy napközben 3, 3 és fél órákat alszik. Mert mióta ezt ide leírtam, mintha elfújták volna. Éjjel egykor kel először, aztán még háromszor legalább, napközben semmit nem alszik, ráadásul a saját játékai sem érdekes már, de tud kúszni-ugyebár-ezt vártad hónapok óta, te hülye liba, úgyhogy semmi nincs biztonságban tőle, és ő sincs biztonságban.

Ebből következően a blog tartalma innentől kezdve vegytiszta nyavalygás lesz! Ill. Balibaba baleseteinek tényszerű dokumentációja. Most például itt vagyunk a franciaágyban és az orcseppjét rágcsálja, a papírt már teljesen leszopogatta róla. Az orcsepp (és a papírja) gyógyszertári, én nem aggódom.

Hétvégén el kell menni 86-os nadrágokat venni neki. Félelmetes! Mert nincs nadrágja. És nem is vakond

10 hónapos

Ma. és kúszik. Most a szobájában a laminált padlón, ahol rajta kívül van egy dömper, két autó, 4 kislabda, két popsikrém, egy kavicsokkal teli műanyag flakon (a fürdetőkrémjét kevertük ebben régen), egy gyógynövényes doboz( More Milk), 6 habtapi + a kiszedhető alaktrészek, a habtapi tároló, két szemetes (külön a bűzzáró a kakás pelusoknak) és az anyja lába. Ezekkel játszhat. Ezzel szemben játszik/játszani akar az ágyára csíptetett lámpa zsinórjával, a számítógép kábelével és a bébiőr zsinórjával. (Ezt már magára is rántotta. )

Kb. 81-84 cm, kb 10 kg. És most már nagyon okosszépügyes. Kúszik, magyaráz, próbálja utánozni a kakashangot, minket, van humorérzéke. Van kedvenc mondókája, imád fürdeni (mindenhol, mindenben), utálja az etetőszékét,

Alvás-Evés:Két napja 21.30 körül elalszik, 3-kor kel először, majd 5, 7, 8. Előtte rémesek voltak az éjszakáink, volt hogy éjféltől óránként kelt. Pukigondok. Aminek oka valószínüleg, hogy túletettem csöppet. Most háromszor eszik szilárdat:tejpép reggelire, főzelék ebédre, gyümölcs valamivel dúsítva vacsira, és szopizik elalvás előtt, meg amikor ébred. Úgy tűnik, ez kevésbé megterhelő a gyomrának.

Napirend:Napközben két nagyot és egy kicsit alszik: 10-11 től 12-13-ig 15-től-16-ig, ill. a délutáni sétánál még néha fél órát. Este nyolctól kezdjük a fürdetés nevű egy órás szeánszot. Evésidők: 08-09, 13-14, 18-19.

Mindenkivel barátságos, bár kezd előjönni nála egy szégyenlős félmosolyos elbújás anya/apa válla mögé ha idegenek szólnak hozzá.

Voltunk vele neurológusnál is, minden OK, de azért mutattak tornagyakorlatokat, úgyhogy bőszen tornázunk.

Beszámoló az elmúlt három hétről

Alcím: Betegség, nyaralás, nagypapa.

Balibaba beteg. Lázas, de nincs megfázva. A doktornő azt mondta, hogy addig nem adna gyógyszert, amíg nem tudja mi a baj. Én arra gondoltam, hogy ez rossz hozzáállás. Kezelje mindenre: Lupusra, újinfluenzára, rotavírusra, stb., az egyik majd hatni fog. (És azonnal jegyezzék elő májátültetésre.) Mert én ezt tanultam a Mestertől.
B. egyébként hősiesen viseli a betegségét. Fekszik, vagy az ölünkben piheg. Mi meg próbáljuk csillapítani a lázát. Éjszaka természetesen mellettem alszik. Tegnap éjjel szorosabb lett a kapcsolatunk mint valaha. Csak úgy volt hajlandó elaludni, ha átöleltem. Mára jobban lett, és simán eldobta -rúgta a kezem. azon kívül, hogy lázas, egyetlen tünete van még: hány. Nem sokat, csak jelzésértékkel és szelektálva: csak az általam főzött főzeléket. (Üveges babakaja, gyümölcs simán csúszik.)

Nyaralás és B.

A fiam szerelmes lett. Szerelme viszonzatlan maradt. Azóta kapott három kisautót. Nem vigasztalásként, hanem a nemi identitásának erősítése érdekében, ugyanis némi aggodalomra adott okot, hogy szerelmének tárgya a helyi úszómester volt. Piros nadrágban. Ha B. meglátta, bohóckodhattam a medencében, dobálhattam a labdákat, rám se hederített, csak nézte-nézte az úszómestert, aki meg rá se hederített. Ez egyébként mindig így van, az kell akit nem kaphatsz meg. Ha B. most dönthetne sorsáról, valószínűleg úszómester lenne. Nem csak az egyenruha miatt, hanem az érdekes munkakör miatt is. (És itt most nem arra gondolok, hogy csini lányokat kell kimenteni a fagyos és rettenetesen veszélyes medencéből, hanem arra, hogy milyen izgalmas munka minden este rendbetenni a nyugágyakat a rajtuk levő kék matraccal együtt. És B. csak azt nem értette az egészből, hogy ha ez a bácsi ilyen ügyesen tudja pakolgatni a ezeket a gyönyörű dolgokat és ott a lehetőség, akkor miért nem rágja meg őket?)

És végül a Nagypapáról pár szó. Leszögezem, hogy nagyon szereti az unokáját. Mindent megtenne érte. De ha eljön az ideje, nála sem fogja tudni, hogy melyik osztályba jár(világéletemben B- s voltam, ő következetesen az A-s, később a D-s szülőire akart menni). Beszélgetés L.P-vel, a fővállalkozójával, akinek van utánfutója:

-Unoka mászik már?

-Igen. (még csak kúszik-szerk. megj.)

- Felállt már?

Iszonyú méltatlan-hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget- hangon: -Dehogyis! Még csak nyolc (!) hónapos!

Visszajöttünk,...

...de minek?

Jó volt nagyon. Van rá néhány képi bizonyíték is.