Ez a bejegyzés végre tényleg Balcsiról fog szólni. (Mégpedig a kezdetekről. Mert azt hittem, hogy ma van az évforduló. )Arról, hogy hogyan jelezte, hogy ő bizony elkezdett létezni. Tavaly jan. 27-e vasárnapra esett. Este elmentünk a Müpába egy koncertre, H. vezényelt. Az ő koncertjeire ingyen járhatunk. De nem gyakran kell.
Aznap este arra gondoltam mindenféle düh, türelmetlenség, szomorúság nélkül, hogy de jó lenne, ha szülnék egy kislányt. A gondolat végére belenyilallt valami a méhembe. Finom jelzés a kislánnyal kapcsolatban. És hétfőn reggel, munkába menet (Dunaújváros felé, egy parkolóban) rosszul lettem, úgyhogy a biztonság kedvéért ittam egy kávét, meg elszívtam egy cigit, de sem a rosszullét nem múlt, sem vérezni nem kezdtem (eddig amint megtudtam, hogy terhes vagyok, vérezni kezdtem és max. egy hónapra rá már nem voltam terhes). Délután a teszt kimutatta, hogy igen-igen, csík-csík. És elkezdődött egy teljesen eseménytelen terhesség, a szívproblémát és a lábtörést nem számítva.
Nekem volt szívproblémám és nekem tört lábam. A gyereknek soha nem volt semmi baja. (Ilyet még kettőt, lécci, lécci, lécci! És ha még lehet kérni, egy kislányt utána egy kisfiút)
Viszont az előző terhességek miatt szigorú ellenőrzés alatt álltam az elején, így kaptunk egy csomó ultrahang képet: 7 hetes paca (dobogott a szíve), 10 hetes valami (mozgott a karja), 12 hetes űrlény (itt dvd-t is kaptunk, és megjegyzem itt volt a legfélelmetesebb) később kép a kukijáról, a füléről, dvd a 20. és a 32. héten. Kicsit sem voltunk fanatikusok!
És akkor az első nem uh kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése