2009. január 24., szombat

Miért is?

Többekét olvasom, tetszik, nekem is kell egy ilyen.
Persze most még nagyon bátor vagyok, úgyhogy két ember el is olvashatja! Öcsém, és M.. M. azért, mert ő nem ítélkezik. És hamar megbocsát! :)

Úgy terveztem, hogy ez a blog Balcsi fiunkról fog szólni. Az ő fejlődéséről, és arról, hogy ezt mi hogy éljük meg. B. tegnap volt 16 hetes. Gyönyörű ez a kor. Fekszik az ember és játszik. Ha sír megetetik. Ha újra sír, tisztába kerül. Ha ezek után is sír, játszanak vele. Ha még mindig sír, elaltatják. Ha újra, mindezek után, még mindig sír, anyja (aki egy egyszerű teremtés) végre kipasszírozza belőle a pukit vagy kakit. És B. végre boldog. (Milyen lesz a folytatás, ha már az első bejegyzésnek a fekália az egyik fő témája!? Olvassatok, olvassatok! :))

Azt mondják, hogy a gyerekek választanak minket. Ülnek a gyerek lelkecskék a csillagokon, nézik a felhozatalt, majd lecsapnak a megfelelő szülőkre. B. nem volt túl ügyes, gyors, határozott, vagy egyszerűen csak leesett a csillagáról. Szegény. Ezért lettünk a szülei.

Ja, még Kedves Z-t kell bemutatnom! Ő a férjem, akit egy kolléganője nevezett el így. Vele biztos kedves. Velem nem annyira, mert fáradt, mert dolgozik, sokat. Én sem vagyok kedves vele, mert nyűgös vagyok.

A következő dolgokról szeretnék majd írni:
- Jenő és mi,
- Könyvek, amik este még itt voltak,
- Miért van rajtam 17 kiló súly felesleg? (meg tudom magyarázni!)


Remélem, felcsigáztalak benneteket!

Ahhoz képest, hogy B.-ről szól majd a blog, csak róla nem tervezek írni! :)


Kárpótlásul egy kép:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése