Könyvek...

Mert a három téma közül ez a legérdektelenebb számotokra. Hahaha.

Öcsém egyik könyve, amit megszereztem tőle, eltűnt. Egyszer csak eszembe jutott, hogy újra kéne olvasni. Szoktam ilyet. Így véges számosságú könyvvel beérem. A könyvet nem találom. A címe A rendcsinálók, és Stephen King korai zsengéje, olyannyira korai, hogy akkor még nem is S.K-nek hívták. Valamilyen Baxter vagy Randall Fraser vagy Richard Bachman. Akkor ki az a Randall?
Ez a bekezdés két gondolatsort indíthat el, az első:
"Jix!.. Te ilyen gagyit olvasol?!"- erre még majd kitérek, egyenlőre legyen elég Apósom kedvenc mondata: "Igen is, meg nem is!"
A második: Miről szól a könyv? Na, azt nem mondom el. Sokkal érdekesebb, hogy az öcsém vajon miért ezt a könyvet kapta ajándékba. Hát a címe miatt! Hátha kedvet kap. Mert kisgyermekként nem szeretett rendet csinálni (kb 8 évesen kaphatta), én sem szerettem. Ez így nem igaz. Nem tudtunk rendet csinálni! Nem volt meg rá a lehetőségünk. A szekrények miatt. Ugyanis egész gyerekkorunkban rossz szekrényeink voltak. ("Csúnya szekrény, rossz szekrény! Dádázd meg!")
A szekrényeink mélyek voltak. Kb. 100 cm mélyek. Sőt, mikor a tetőtérben laktunk, az egyik gardróbszekrény olyan mély volt, hogy Öcsém simán beköltözött. Így mégiscsak külön szobában laktunk. És ezek szerint a 90-es évek elején ő találta fel a gardróbszobát. Előre közlöm, hogy ez nem vitatéma. A mély szekrénnyel pedig az a baj, hogy több sorba kell bele pakolni, és az utolsó sor legalján lévő dolog vagy megszűnik létezni, vagy mire kicibálod, borul a rend. Arról nem is beszélve, hogy mekkora memóriát igényel egy ilyen szekrény. "A kék póló a fölső polc 3. sorának 4. oszlopában van. " Az, hogy ezeket az elrontott szekrényeket kinek (apu) köszönhetjük, nem számít. Az, hogy emiatt kifejezetten negatív emlékek társulnak a hajtogatás, pakolás, törlés, lemosás szavakhoz, így ritkán használjuk őket, a jelentésük pedig lesüllyedt a tudatalattinkba, szintén nem számít.
Az idő pora befedte a rossz emlékeket, a szekrényeket. Új lakások, új remények, szabvány szekrények. Kivéve azt a gardróbot amit a Tudjukki csinált. Sőt öcsém kapott egy valódi gardróbszobát. (Van neki rendes is.) És a könyv nincs meg, mert most már rendesek vagyunk, és mindent a helyére pakolunk.

Olvasási szokásaimról honap. Balcsiról annyit, hogy tegnap rengeteget fejlődött. Igen, egy délután alatt. Már ívben van a háta (mindjárt fordul, gondolom), már két kézzel megfogja, majd a szájába tömi, és kéjesen szopogatja a műanyag játékát, (mondjuk, mikor befejezte a játékot nem rakja a helyére) és nagyon gyakorol, hogy valamilyen hangot ki tudjon adni, amihez szerinte az összes izmát meg kell feszítenie, ki kell dugnia a nyelve hegyét és nyálfolyamot kell produkálnia. Érdekes egy hang lesz, már alig várom, hogy halljam!