Szopás, szívás újra

Azoknak, akik nem tudtak aludni a sajnálattól, hogy most akkor szegény Jix szülinapja...írom, hogy a vasárnapi nap kárpótolt. (Bár férjtől és fiútól ajándékot nem kaptam.) Volt nagy ünneplés (2) tortaszeletek (sok) gyertyák (3-as és 1-es szám).

Most szombaton pedig megint találkoztunk Babuval és Bibivel. (Ők tehetnek arról, hogy a gyerek kiságya átkerült a gyerekszobába.) Úgyhogy most megtanulunk leszokni az éjszakai szopiról. Úgyhogy nem alszunk. Sírunk. Mindhárman.

A terv a következő: este-reggel, napközben az alváshoz szopi, éjszaka alvás nyikkanás nélkül.

Tényadatok:

2009.11.29, első nap: 4-szer kelt. 1. 12:00 +/- 5 perc, 15 perc ébrenlét (4 puki), 2. 01:30 +/- 5 perc, 5 perc ébrenlét, 3. 03:00 +/-5 perc, 25 perc ébrenlét. 4. 05:00 +/- 5 perc, kb. 45 perc ébrenlét, a szopi után 15 percig. Kedves Z. altatta vissza, kivéve az utolsónál. Reggel 1/2 6-kor kapta az első szopit, akkor mikor megszólalt a telefonos ébresztő.

Próbáljuk ezt a pavlovi vonalat erősíteni.

Ma van a szülinapom pom...pororompom

Csak három dolog miatt vagyok csalódott:
1.Nem kaptam ajándékot a férjemtől, és tudom, hogy megbeszéltük, hogy nem kell, de azért örültem volna valaminek.
2.A fiamtól sem kaptam ajándékot (természetesen a férjemnek kellett volna beszereznie), ez viszont tényleg szarul esik.
3.Az apám nem szólt, hogy máról holnapra rakták a köszöntő bulimat. Jelzem, mi holnapra már eligérkeztünk anyósékhoz.

Az öcsémmel ma még nem találkoztam... Szerencsémre.

Kicsinyes vagyok????

Este, mikor béke és nyugalom van

Balibaba alszik a szobájában, Kedves Z. olvasgat dolgozik a nappaliban lévő gépen, én meg a hálószobában. Mielőtt bebújnék az ágyba, kinézek az ablakon "Utcára nyílik a kocsmaajtó", és megnézem, hány házban ég még a villany. Ilyenkor átfut az agyamon, hogy vajon a szembeszomszédok- ahol három(!) kisfiú van- alszanak-e, vagy mi van a régi házunkban (pont látom a régi szobám ablakát), és így tovább. Mikor végre tényleg ágyba kerülök és nem alszom el rögtön, azon is elgondolkodom, hogy milyen szerencsés vagyok. Mert van fedél a fejünk felett, tudunk fűteni, van ételünk (sok is), egészségesek vagyunk, -Per pillanat nem tudunk semmilyen betegségünkről!- szól pesszimista Jix, Kedves Z-nek van munkája (sok is), már mosogatógépem is van. Úgyhogy nyugodtan ráléphetek a 3. szintre.
Tehát ez egy olyan levél Tőlem Neked, amiben arra bíztatlak, hogy vedd fel velem a kapcsolatot. Ha nem teszed, a levél automatikusan megsemmisíti Önmagát, ill. elkezd éneklő angyalkákat küldeni Neked! Aki nem küldi tovább 564 embernek válaszol...öööö... nem a barátom?! És holnap 14:25 +/- 3 perckor a szerelem sem fog rátalálni. Na!

13 hónapos

Az egyéves státuszon csak a mozgás miatt égtünk, minden másban korának megfelelően teljesít. Méretek: 83 cm, 10,6x kg.
Azóta megtáltosodott. Múlt hét csütörtökön elkezdett mászni. Még nem tud sokat egyszerre, de ennek a kevésnek is nagyon örülünk. Előző hétvégén felállt, most már abban is egyre ügyesebb. Áttört a jobb alsó foga és a bal felső is.
Újra tud csettinteni a nyelvével, megmondja mit mond a kiskutya és a tehén(?), sőt a csacsit is utánozza, csak eddig mindig azt hittük, hogy olyankor baj van, mert levegőért kapkod.(Mint a csacsi-szerinte). Tud egyedül inni a csőrös poharából, tud inni pohárból, ha fogják neki, szeret (de nem tud) egyedül enni. Huncutkodik: ha valamit nem vehet a szájába, úgy csinál, mintha mégis akarná, és várja a hatást. A szélturbinák a nagy kedvencei. És minden játéka ami forog.
Az éjszakák rettentő nehezek, de -mivel 3 foga jön egyszerre-, ez nem is csoda. Kezdi érvényesítgetni az akaratát, főleg a lefekvés kemény, ha szerinte nem kell aludni, akkor annak egy fél órás hisztivel hangot is ad. Ráadásul úgy, hogy közben szopi van, ének, altató, ringatás, minden, amit el lehet képzelni.
Problémák: evés, ami szerinte a világ legunalmasabb dolga (ebben nem az anyjára hasonlít), és az (nem)alvás.
Képek:

Ébredés után











Anyja fia








Kiöltözve, másodunokatesóval Majával, aki nem mellesleg nagyon kedvesen/óvatosan bánt vele, így pillanatok alatt Félisten státuszba került.

Mi rontottuk el!

Először is, tényleg én mi rontottuk el. Egyre több helyen köszön vissza az a tény, hogy akkortól alussza végig az éjszakát a baba mikortól nem szopik. Tehát a megoldás végtelenül egyszerű. Lenne, ha nem az lenne, hogy le kell szoktatni a szopiról. Ez kb. olyan mintha egy masszív alkoholistát próbálnál leszoktatni. Szenvedés nélkül nem megy. A kérdés pedig az, hogy megéri-e. Úgyhogy jöjjenek a pontok pro és kontra.
Ha sikerül leszoktatni:
1. akár végigaludhatnánk az éjszakát a saját ágyainkban,
2. talán elkezdenék tényleg fogyni, (Ne ringassam magam hiú ábrándokba?)
3. tudna máshol is aludni. (Pl.: nagyszülőknél egy-egy napra.)
Ez csupa praktikus dolog.
De félek a leszoktatástól mert:
1. hihetetlen módon ragaszkodik a szopihoz,
2. nagyon igénybe kellene vennem Kedves Z-t, mert neki kellene éjszaka megnyugtatnia, nem a tejszagú anyjának.
3. nem tudom, hogy megérné-e egyáltalán, hiszen igazából egyetlen ok miatt kezdett foglalkoztani a leszoktatás gondolata. Ezt majd később meg is osztom... Most megyek, mert felkelt a zsarnokom fiam.

Gyorshír: Végre-végre áttört. Jobb felső metszője van a gyereknek. És készülődik mellé a párja.

10 dolog...

...amit imádok benne.

1. Ahogy énekel és táncol.

2. Ahogy felvonja a szemöldökét, felcsillan a szeme és elmosolyodik, amikor rájön, hogy akkor éppen valami élvezetes történik vele. Pl.: finom ételt eszik/jót játszik.

3. Ahogy menekül és közben röhög, amikor kergetőzünk.

4. Ahogy azt mondja: "Nemnemnem...!"

5. Ahogy a fejére húzza a takarót, mikor el akar aludni.

6. Ahogy rászól a légyre, amiért elrepült és ő nem tudta megfogni.

7. Ahogy lelkesen mutogatja a neki tetsző dolgokat. (Pl.: falevelek, szélturbinák)

8. Azt az elégedett mosolyt, amit akkor kapok, mikor végre átviszem az ágyából a sajátunkba.

9. Ahogy rászól a nagybátyjára, hogy javítsa meg a dömperét vagy fújjon már neki buborékot.

10. Amikor sír még valami miatt, ami már nem is probléma, de azért még nyomatékosítja, hogy az neki rossz.

Elmúlt egy éves!

Bizony, elmúlt egy éves, és kicsit be is sűrűsödött az elmúlt két hét. Mentek az unokatestvéremék, jött helyettük Z. Manci (végre-végre). Megvolt a szülinapi ünnepség, ajándékok, kb. 5 torta. Aztán megfázás, kiütések (B. mostanában a Pötyi névre hallgat.). Újra ketten aludtunk a franciágyban (mármint Balcsi és én).

Balcsi igazi nagyfiú lett. Példák:

Evés: eszi: csokitorta, párizsi vajaskenyérrel, joghurt, túrógombóc és húsleves. Nem eszi: anyja által gondosan elkészített banántorta, gyümölcsök.

Alvás: Betegségére való tekintettel velem a franciaágyban, marhára élvezi, hogy nagy helye van, volt olyan reggel, hogy teljesen megfordult (fejjel lefelé, ha értitek mire gondolok). Napközben egy nagyobbat alszik délelőtt, egy kisebbet délután.

Beszéd: A szokásosak, bár mostanában nem mondja, hogy baba. Ellenben van egy anyának hangzó szó, ezt akkor üvölti, ha valamilyen bántalmazás miatt méltatlankodik (pl.: bekerül az etetőszékébe, tisztába akarom tenni, bekerül a járókába, pedig ő nem is akart, öltöztetem, vetkőztetem, stb.)

Mozgás: Bár még mindig nem mászik, tegnap este annyi mindent mutatott a repertoárjából, hogy csak lestem. Pl.: simán felkapaszkodott ülésből állásba, térdelésből leült, hasalásból felkapaszkodott térdelésbe. Ezt kb. 5 perc alatt produkálta. Azóta semmi.

Kismozgás: Elkezdték érdekelni a gombok, zippzárak.
Társasélet: Mindenkit szeret, mindenkivel kedves. Imádja a tömeget maga körül, ha mindenki őt figyeli.

És látszik a két felső metszőfoga! Lesz foga a gyereknek, juhé!
És akkor néhány kép a két napig tartó ünnepléssorozatról:

Néhány megjegyzés a képekhez:
1. Az első két képen (ahol a anyai nagyapjáéknál látható) a hentesszerkó a ruházata védelme érdekében került rá.
2. A harmadik és a negyedik-ötödik képen lévő menekült- és yuppie (RL pulcsi van rajta, bocs) gyerek egy és ugyanaz.
3. A harmadik képen látható menekülttábor a házunk terasza. (Igen, ezért nem hívok meg soha senkit.)